Most, hogy éledezik lassan az élet, nem várunk tovább, és kinyitjuk a SZIFON-on a Godot Bar-t, ahova amiatt hívjuk a nekünk fontos szerzőket, hogy beszélgessünk velük ebben a furcsa időben. Arról többek között, hogy milyen volt a vírus előtt az élet, hogy milyen korona idején az irodalom és hogy milyenek a kilátásaink a kijárási korlátozás utáni időkre. Elsőként Horváth Viktor válaszait olvashatjuk. Az utolsó hely, ahol a kijárási korlátozás előtt jártam… Azóta is éppúgy járok mindenhova,...

– Áj kant getnó. Szatiszfeksön. Ez volt a jel, ebből tudtam, hogy nem kell gyorsan lesöpörnöm a szerelőpadról a katonákat, mert jó barát jön. Nem tetszett nekem, hogy angolul énekeljük a jelszót, de beleegyeztem. Végül is ezek a dalok a nyugati fiatalok lázadását fejezték ki a kapitalizmus ellen. Illetlenek és erőszakosak, de nekünk az a lényeg, hogy elutasítják az imperializmust. Énekeltem a választ: – Hehejhej. Dac vat áj szej – közben elrángattam a tolózárat. Horváth Viktor 1962-ben...