Énekelt. Csak erre emlékszem. A testben, ahol mindennek van ára, egy koldus voltam. Térden állva lestem be a kulcslyukon. Nem a zuhanyzó férfit néztem, hanem a rajta keresztülhulló esőt: a gömbölyű vállain elpattanó gitárhúrokat. Azért emlékszem erre, mert énekelt. A hangja – teljesen kitöltötte a belsőm, akár egy csontváz. Még a nevem is kegyelemért könyörögve térdelt le mellettem. Énekelt. Csak erre emlékszem. Mert a testben, ahol mindennek ára van, éreztem, hogy élek. Nem...