Énekelt. Csak erre emlékszem.

A testben, ahol mindennek van ára, egy koldus voltam. Térden állva

lestem be a kulcslyukon. Nem a zuhanyzó férfit néztem, hanem

a rajta keresztülhulló esőt: a gömbölyű vállain elpattanó gitárhúrokat.

Azért emlékszem erre, mert énekelt. A hangja –

teljesen kitöltötte a belsőm, akár egy csontváz. Még a nevem is

kegyelemért könyörögve térdelt le mellettem.

Énekelt. Csak erre emlékszem. Mert a testben, ahol mindennek ára van,

éreztem, hogy élek. Nem tudtam, hogy van ennél jobb ok.

Azon a reggelen apám elhallgatott — sötét csikó megmerevedve a zuhatagban —

és meghallotta visszafojtott lélegzetem az ajtó mögött. Nem tudtam, hogy

egy dalba való belépés — a visszaút elvesztésébe kerül.

Így hát beléptem. Így hát vesztettem. Mindent elvesztettem, szemeimet

szélesre tárva.

Fordította: Nagy Benedek Máté

A testben, ahol mindennek ára van, koldultam. Térden állva

bámultam a kulcslyukon át, nem a zuhanyzó férfit, hanem az esőt

átszitálni testén: gitárhúrok szakadását meghajló vállain.

Énekelt, ez az, amiért emlékszem. A hangja –

kitöltötte belsőm, mint velő a csontjaim. Még a nevem is

térden állva könyörgött a kegyelemért.

Énekelt. Ez minden emlékem. Hogy a testben, ahol mindennek ára van,

feléledtem. Akkor még nem tudtam, hogy volt egy valódibb ok.

Hogy egy reggel majd apám megtorpan – ében csikó zuhatagba meredve –

és keresni kezdi visszafojtott lélegzetem az ajtó mögül. Nem tudtam, hogy az ára

egy dalra fakadásnak – a visszaút elvesztése.

Beléptem. Elvesztettem. Elvesztettem mindent, tágra

nyílt szemeimmel.

Fordította: Dobosy Tímea

A testben, ahol ára van mindennek, koldus voltam. Térdelve néztem

a kulcslyukon keresztül, nem a zuhanyzó férfit, hanem az esőt,

ami áthullott rajta: gitárhúrok szakadását izmos válla fölött.

Énekelt, emiatt emlékszem. Hangjával

teljesen kibélelt, mint egy csontváz. Még a nevem is

letérdelt bennem, kegyelemért esedezve.

Énekelt. Ez mind, amire emlékszem. Mert a testben, ahol ára van mindennek,

éreztem, hogy élek. Nem tudtam, hogy van rá jobb okom.

Hogy egy reggel apám megtorpan – sötét csikó a szakadó esőben –

& keresni kezdi elfojtott lélegzetem az ajtó mögött. Nem tudtam,

hogy ha belépek egy dalba, annak az az ára, hogy elvesztem a kiutat.

Szóval beléptem. Szóval elvesztettem. Mindent elvesztettem

tágra nyílt szemekkel.

Fordította: Galda Gábor Attila

Nagy Benedek Máté (2005, Szeged) költő, versei többek között a Literán, a Helikonban és a Látóban jelentek meg. Jelenleg az ELTE magyar szakán másodéves.

Dobosy Tímea (1999, Budapest) költő, tervezőgrafikus művész. Az egri Szövegtrafik irodalmi kör egyik szervezője, a kör kiadványainak vizuális elkövetője. Fordításai korábban a Lines From Visegrad 2022-es antológiájában jelentek meg. Verseket 2020 óta ír és publikál, melyek többek közt a Pannon Tükör, Irodalmi Szemle, Tiszatáj, Kulter.hu és Szkholion oldalaiba lettek elültetve. Előszeretettel kertészkedik és gyökerezteti első verseskötetét.

Galda Gábor Attila (Eger, 1997) versei többek közt a Pannon Tükör, az Irodalmi Szemle és az Új Forrás felületein olvashatók. Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem angol-magyar tanári szakán végzett, az egri Szövegtrafik irodalmi kör alapító tagja. Angol nyelvről fordít verseket, ez az első megjelent versfordítása.