Ma másodjára lépett az égre / két nap, arasznyi távolságot tartva / egymástól. Keletet eltakarja / az orrvitorla, Jeruzsálemet / elállja az égtáj fénymázas pereme. Gyorsjelentés Alulexponált a tenger, hullámaival utánozza a tevecsikósárga sivatagot, holott a valóságban kobaltkék. Ma másodjára lépett az égre két nap, arasznyi távolságot tartva egymástól. Keletet eltakarja az orrvitorla, Jeruzsálemet elállja az égtáj fénymázas pereme. Küldözgetjük a naplementéket haza, és várjuk, mit hoznak...

A citokinviharban, / ahogyan a lélekből karakter válik / s a hősnő szereplővé vedlik e reggelen, / a tömeg fénylő köpenyét alakjára dobva, / főszerepet terít rá a fény. Isten háta mögött A végessel beszélget, hogy elvetődik a csípőcsont ívű tengerszegélyre. A citokinviharban, ahogyan a lélekből karakter válik s a hősnő szereplővé vedlik e reggelen, a tömeg fénylő köpenyét alakjára dobva, főszerepet terít rá a fény. Nem szükséges tudnia, a kagyló egy kagyló-e vagy a másik világból érkezett...

Erről többet nincs mit mondani. A megmondás könnyen csapdába zárja a megmondót – szögezi le Joakhim, és maga elé köp. A ház tövéből, ahol sarkára ereszkedve gubbaszt, az ég olyan kéknek tűnik, mint Baba Teres szeme, amikor felébredt, és még nem gondolt bele a megkezdett napjába; a telep alatti hasadékban pedig olyan sötét van, amilyent meg sem lehet nevezni. A tűznek nincs füstje. Errefelé az a takaros gazda, aki olyan tüzet rak, amelynek se korma, se füstje. Hamu az maradhat, hasznos a fák...