A citokinviharban, / ahogyan a lélekből karakter válik / s a hősnő szereplővé vedlik e reggelen, / a tömeg fénylő köpenyét alakjára dobva, / főszerepet terít rá a fény.

Isten háta mögött

A végessel beszélget, hogy elvetődik a csípőcsont ívű tengerszegélyre. A citokinviharban, ahogyan a lélekből karakter válik s a hősnő szereplővé vedlik e reggelen, a tömeg fénylő köpenyét alakjára dobva, főszerepet terít rá a fény. Nem szükséges tudnia, a kagyló egy kagyló-e vagy a másik világból érkezett látogató, s a mondatot – így is volt, meg nem is – a történet alkotója képzeli oda? Ugyanazon személy köré több igazság és történet konstruálható, de lássuk csak, miért cikázik itt szenvedélyesen és karcsú két szárnyon az a szellő, amely elviszi, mert lekapta a szeméről az álom kendőjét, hogy szétterítse az égen? Minden kóbor lovagnak kell, hogy legyen szemrevaló szívehölgye, akit isten háta mögött a képzelet teremt. (Ahogyan önmagát is.) A homokos föveny hőmérséklete harmincnyolc fokos. Géczi János (1954) költő, író és képzőművész. Legutóbbi kötetei: A tenyérjós (regény, Athenaeum), Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral (versek, Kalligram).