hiszek egy hullámzó megváltásban / hiszek a perisztaltikában jónás véletlen egybeesése kicsúszott kezéből a bögre de nem tört össze koppant az ébredés és az első kávé közti szűk résben cukor helyett véletlenül sót és kezdhette elölről mikor végre úgy érezte minden meder a megszokott vizeket tereli a megszokott módon a megszokott irányba megtörtént hogy jónás lenyelte véletlenül a bálnát először próbálta felköhögni öklendezve könnyezett de hiába az már csak lefele és mit lehet tenni ha...

mégis / fákat ölelnél kiszáradásig fákat ölelnél kiszáradásig bőrödön hordoznád a kéregnyomatot gyermeteg kísérlet vagy ősi eljárás a felhámba vésett történet? mértékletes hullámzás szelence-lepelbe csavarva a magányos utas néz rád a csónakból az ősz a víz felett lebeg tisztán tapinthatók jelleghatárai: bucka, árok, műanyag képkeret mennyit kell belőled eltávolítani hogy jól mutass, vagy legalább valahogy? lehetnél fametszet, a hiány hatástanulmánya mélyutat taposol a rostjaid közé...

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai A fénykörön túl A takarás roppant rendszerében az emberek úgy változnak, hogy elfelejtenek szólni róla. Engem arra szánt az Úr, hogy vágyni tanuljak, de sosem tanított meg jól feledni. Határozott bizonytalansággal, szó- és számkivetettségben, a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában sosem leszek igazán egymagam, fogadkozom, és lehugyozom a gyanútlan csillagokat. Paphos nélküled Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék – minden...