top of page

Taizs Gergő versei

2025. okt. 29.
1 perc olvasás

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

 

A takarás roppant rendszerében az emberek úgy változnak, hogy elfelejtenek szólni róla. Engem arra szánt az Úr, hogy vágyni tanuljak, de sosem tanított meg jól feledni. Határozott bizonytalansággal, szó- és számkivetettségben, a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában sosem leszek igazán egymagam, fogadkozom, és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

 

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék – minden határos valamivel. Aztán az ellobbanó felhők. Az anyag szenvedő szerkezete. A cilinderben üregedő nyúl orrcimpáján a tenger habjai. De mi okozza a bolygók táncát, az aritmiát a harangszóban, amikor félrevered szívemet?

 

 

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Borsos Bence: megálmodtam

hetekig nem aludtam utána hogy soha többé / ne találkozzam a nyomorral az önzőséggel / a savanyú gumicukor árus mosolyával ott álltunk a búcsúi forgatag kellős közepén nyár volt az utcai ivókútnál tol

 
 
Országh Virág: Külalak

Engem csak kiírattak mindenhonnan. Apa mostanában mindig azt mondja, nemhogy a rézfaszú bagoly, de még a szellemek sem fognak megbaszni, ha ilyen kövér maradok. Anya szerint ez a szerelem egyik legősi

 
 
Lauer Péter: Szobor

az idő a test / fényét lassan átszínezte Emlékszel, vettünk egy szobrot, emberalakút, műkő volt, de élethű – a kert végébe tettük, maradjon nekünk és a madaraknak. Kezdetben minden nap lejártunk hozzá

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Szép V. Árnika

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page