A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében az emberek úgy változnak, hogy elfelejtenek szólni róla. Engem arra szánt az Úr, hogy vágyni tanuljak, de sosem tanított meg jól feledni. Határozott bizonytalansággal, szó- és számkivetettségben, a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában sosem leszek igazán egymagam, fogadkozom, és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék – minden határos valamivel. Aztán az ellobbanó felhők. Az anyag szenvedő szerkezete. A cilinderben üregedő nyúl orrcimpáján a tenger habjai. De mi okozza a bolygók táncát, az aritmiát a harangszóban, amikor félrevered szívemet?