bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét ahonnan jövünk nincs már az a hely ettől még utazhatnánk valódi földeknek fájó valódi síneken nem nyomdahibákon csúszkáló vonatnyomaton a félfamentes űrben parabolánk bliccel egy parabolán ez se mozdony hanem egy cet nem egy cet egy cet utánzása nem egy cet utánzása egy alfahím utánzása nem egy alfahím utánzása egy kissrác utánzása ki szőke és másfél mázsa zsírja áthatolhatatlan alulról töri a jeget ultrahang-állomások közt verdes...

anyukám végre ellazulhat anyukám elromlott ki kell horgászni a ködből jobb belátásra mosni magas nyomáson akármit gondol őnagysága jogában áll a napnak csontomig járni át jogában áll a víznek arktisztól antarktiszig érő ölelésbe vonni jogomban áll kimászni a fényre és bőgni kiszáradásig beszerveztük a tántikat kötésük felett mustrálják anyukámat szabályos-e a kihordásom nincs-e elsumákolva a télikertben tartjuk a születést grillfüstre gyűlik a kerület egytől tízes skálán értékel fájást...

Ambrózia makkot szed a makkfáról. Beleteszi egy kosárba. Ürömlevél fejszét szegez a tölgyfának. Belevág egy szívrepesztőt. A tölgy felrikolt, kérge alól kicsúszkál az élet. Ürömlevél nem hallja. Felkerekedik az arcán egy mosoly, megannyi ideje az első. Hazaviszi a törzset. Ambrózia gödröket ás a dimbecskén. Az egyik szigeten dimbecske, most ér Ambrózia a tetejére. Előtte makkfa. A másik szigeten dombocska, most jut Ürömlevél a csúcsára. Előtte tölgyfa. – Ürömlevél! – köszön Ambrózia. –...