Zavarba jöttem / a felállva kezet nyújtó idős emberektől, / akik azt mondogatták, hogy „őszinte részvétem.” Egész délelőtt a betegszobában ültem, számoltam az óravégi csengetéseket. Kettőkor vittek haza a szomszédok. Zokogó apámba botlottam a tornácon, − pedig mindig jól viselte a temetéseket − És Jim bácsiba, aki azt mondta, ez nagy csapás. A kisbaba gügyögve hintázott a bölcsőben, nevetett, mikor beléptem. Zavarba jöttem a felállva kezet nyújtó idős emberektől, akik azt mondogatták,...

Diogenész kóbor alakját ölti / amint lámpásával az egy igaz embert keresi Rossz időben parázslik a fázó galagonya, kórón termett, kis fény a kis embereknek, nem vár többet, csak hogy őrizzék a kihunyástól önérzetük kanócát, el nem vakítaná őket megvilágosodással. De olykor, ha a fagyba pöffenő leheleted Diogenész kóbor alakját ölti amint lámpásával az egy igaz embert keresi; érzed, a bokor mögül szemei téged pásztáznak ágán tartja, arca előtt lámpását, és megrettensz eggyé sorvadt húsa,...