Zavarba jöttem / a felállva kezet nyújtó idős emberektől, / akik azt mondogatták, hogy „őszinte részvétem.”

Egész délelőtt a betegszobában ültem, számoltam az óravégi csengetéseket. Kettőkor vittek haza a szomszédok.

Zokogó apámba botlottam a tornácon, − pedig mindig jól viselte a temetéseket − És Jim bácsiba, aki azt mondta, ez nagy csapás.

A kisbaba gügyögve hintázott a bölcsőben, nevetett, mikor beléptem. Zavarba jöttem a felállva kezet nyújtó idős emberektől,

akik azt mondogatták, hogy „őszinte részvétem.” Idegenek sugdolóztak rólam, a legnagyobbról, aki már iskolás, míg anya megfogta a kezem,

és dühösen, krákogva sóhajtozott. Nem sírt. Tízkor a mentő meghozta a holttestet, amit a nővérek már kötszerbe pólyáltak.

Másnap reggel felmentem a hópelyhekkel és gyertyákkal díszített szobába. Utoljára hat hete láttam az öcsémet. Sápadt volt,

bal halántékán pipacsszín horzsolást viselt, úgy feküdt a négylábnyi dobozban, mintha a kiságya lenne. Tisztán ütötték el, nem volt feltűnő sebe.

Négylábnyi doboz, nem élt négy éve se.

Fordította: Nagy Benedek Máté

Seamus Justin Heaney (1939 Castledawson, Anglia - 2013 Dublin, Írország). Ír költő, drámaíró, műfordító. 1995-ben nyerte el az irodalmi Nobel díjat. A Harvard és az Oxfordi Egyetem professzora. Verseiben gyakran jeleníti meg a természetet, játszik ellentmondásokkal és foglalkozik a emberi kapcsolatokkal, élettel és halállal. Legismertebb művei: Death of a Naturalist (A természetbúvár halála, 1966), North (Észak, 1975), Human Chain (Emberlánc, 2010).

Nagy Benedek Máté 2005-ben született Szegeden, jelenleg is ott tanul, középiskolában.