Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb. Nyitány A hangolás utolsó, szélesen meghúzott hangjai már alig rezegnek a cselló belsejében. Most a törékeny, erre a célra kiképzett test lassan belélegzik, és vékony, ívelt falai közé fél perc alatt több száz, több ezer liternyi csend szorul. Ahogy a teremben található más tüdőkbe is, több száz, több ezer torkon csorog le az először habos, selymes, majd egyre sűrűbb, ízesebb csend. Gyűlik és megtölt. A csellista figyeli,...

az istentelen hideg pályaudvarok Istene, / az elvetélt csecsemők Istene / az igazi nevem senki sem ártatlan, tudod, tudod? nem / baj a te puha, fehér testedet nehéz megfogni, de majd / magamhoz veszlek itt a gonosz mindenütt Budapesten, nem érzed? nem hallod a lelkek visítását a falakól, a földből? nem baj most elmegyek, elmegyek haza, már kétezer éve otthon kéne lennem, látod, itt nem maradhatok megyek a tévétoronyhoz, felmászok a legmagasabb hegyre, lefekszem, betakarózom minden másként...