Réder Ferenc versei
Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.
Nyitány
A hangolás utolsó, szélesen meghúzott hangjai már alig rezegnek a cselló belsejében. Most a törékeny, erre a célra kiképzett test lassan belélegzik, és vékony, ívelt falai közé fél perc alatt több száz, több ezer liternyi csend szorul. Ahogy a teremben található más tüdőkbe is, több száz, több ezer torkon csorog le az először habos, selymes, majd egyre sűrűbb, ízesebb csend. Gyűlik és megtölt. A csellista figyeli, ahogy megtelik, figyeli, ahogyan a teste megtelik, és a megfelelő pillanatban, mikor a torkokból még épp nem, de a tenyere alól már kitörni, kibuggyanni készül, csak újból felemeli, és a legszélső húrra helyezi a vonót.
Tavasz
Egy erdei úton egy terepjáró-vájta mély mély kátyú vizén feszülő jéglemez alatt a hideg iszapban egy tarajosgőte fekszik. Négy hónapja mozdulatlan. De a hasa ma egy kicsit langyosabb.

