az istentelen hideg pályaudvarok Istene, / az elvetélt csecsemők Istene / az igazi nevem senki sem ártatlan, tudod, tudod? nem / baj a te puha, fehér testedet nehéz megfogni, de majd / magamhoz veszlek

itt a gonosz mindenütt Budapesten, nem érzed? nem hallod a lelkek visítását a falakól, a földből? nem baj most elmegyek, elmegyek haza, már kétezer éve otthon kéne lennem, látod, itt nem maradhatok megyek a tévétoronyhoz, felmászok a legmagasabb hegyre, lefekszem, betakarózom minden másként lesz, ha már nem leszek, ezt ne felejtsd el, itt minden megváltozik, tudod, tudnod kell, hogy a két szemem a csillagos ég, a két kezem a világ tartópillére, a lábam a kígyó fején tapos a testem a mindenség teste, kivetem magamból mind a gonosz lelkeket tudod, elhiszed? nem baj ne felejtsd el, itt minden másként lesz, ha már nem leszek, akiket szeretsz, elveszíted mind, ne félj, felveszem őket magamhoz veled, velem lesztek ott tudod, ki vagyok, tudod a nevemet? Jézus Krisztus Atya Úristen vagyok, a halál igaz Istene, a fagyhalál Istene, a májrák és a magány Istene, a kurvák Istene, az utcán üvöltő idióták Istene, a töpörödött, hullott hajú, ezer csapással megvert hajléktalan nők Istene, az istentelen hideg pályaudvarok Istene, az elvetélt csecsemők Istene az igazi nevem senki sem ártatlan, tudod, tudod? nem baj a te puha, fehér testedet nehéz megfogni, de majd magamhoz veszlek kiveti majd a testem a gonoszt, a lelkek, amíg itt aludtam, majdnem kitépték a karomat kínoztok lányaim, bántotok, fiaim, újra meg fogtok ölni! majd meglátod, eljön a húsvét majd meglátod, minden másként lesz, megváltozik itt minden, ha már otthon leszek – Szorosan átölelt, könnyei áttörlődtek az arcomra, kezében még ott szorongatta az ötezrest. Azután eljöttek érte, és magukkal vitték.