Sokszor azt álmodom, hogy a karmait / egyesével kihúzkodó lény vagyok, majd eladom / őket a piacon a gránátalmás és a kerti szerszámos bódéknál. Kiszámítható / az álmok logikája. Régen a Mennyben éltem, / mert ezt akartam. Mikor a földre estem, / már tudtam az utat ‒ a kormon át, a levelek közé. Néha Isten rozsdának álcázva jön a földre, felemészt egy lánckerítést vagy egy tengerészkést. Ilyen közelről sutának és gondtalannak tűnünk mint az új szeretők, egymás előtt vetkőzve az első...