Sokszor azt álmodom, hogy a karmait / egyesével kihúzkodó lény vagyok, majd eladom / őket a piacon a gránátalmás és a kerti szerszámos bódéknál. Kiszámítható / az álmok logikája. Régen a Mennyben éltem, / mert ezt akartam. Mikor a földre estem, / már tudtam az utat ‒ a kormon át, a levelek közé.

Néha Isten rozsdának álcázva jön a földre, felemészt egy lánckerítést vagy egy tengerészkést. Ilyen közelről sutának és gondtalannak tűnünk mint az új szeretők,

egymás előtt vetkőzve az első alkalommal. Félek a veszteségtől, félek hogy mit támasztanék föl,

mint a márvány angyal, ki feléledvén saját belsőségeit látta szétszórva lábainál. A vér édesebb a hasban, mint bárhol másutt. Ez köztudott

de ki tudja, miért ‒ a nő a TV-ben egy férfi hasi sebébe mártja hidzsábját, majd ajkához emeli az anyagot, zavarodott. Sokszor azt álmodom, hogy a karmait

egyesével kihúzkodó lény vagyok, majd eladom őket a piacon a gránátalmás és a kerti szerszámos bódéknál. Kiszámítható az álmok logikája. Régen a Mennyben éltem, mert ezt akartam. Mikor a földre estem,

már tudtam az utat ‒ a kormon át, a levelek közé. Így is évekbe telt. Landoláskor szomorúan ölelt magához a föld, gyöngéden, akár egy gyermeket, mikor rossz hírt kell közölnünk vele.

Béres Bíborka Janka (1998, Gyöngyös) az egyesült államokbeli Bennington College-ban szerzett diplomát táncból, drámából és filozófiából. Kortárs táncosként és koreográfusként az USA-ban, Németországban és itthon tevékenykedett, ezen kívül társadalomkutatási munkákat végez és jelenleg egy multinál dolgozik. A versírás és -fordítás mellett videókat, installációkat és podcastokat készít, legfőképp a transzcendencia megtapasztalása és a nem-antropocentrikus narratívák foglalkoztatják.