Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Megkeresni Európát

Markó Béla Kányádi Sándor Halottak napja Bécsben című verséről
A költemény befejezése egyébként Illyés Gyula versének, A reformáció genfi emlékműve előttnek a végére is emlékeztet az atomra való utalással, de itt sokkal szervesebben vetíti ki a képet a jövőbe. Azt is megkockáztatnám, hogy maga a Kányádi-életmű ad újra meg újra választ az összegező versekben fölvetett kérdésekre, ugyanis a szabadvers és a hangsúlyos vagy olykor jambikus verselés éppoly természetesen illeszkedik nála egybe, az európai és erdélyi múltra való hivatkozások éppen úgy válnak egyetlen referencia-hálóvá, mint ahogy végső soron az idegenség˗otthonosság dilemma is feloldható lenne egy olyan Európában, amely a különböző regionális identitásokat nem beolvasztani, csak integrálni akarja.

Bővebben ...

Daten/dátum/dateur

Smid Róbert Kányádi Sándor Halottak napja Bécsben című verséről
A rekurzió ezért azt eredményezi, hogy a verskezdet gyakorlatilag újramondja azt az ítéletidőt múlt időben, amely a zárlatban történik jelenben, holott ehhez a jelenhez a versolvasásnak csak a végén jutunk el; ez a jelenet a következménye kellene legyen az addig olvasottaknak, ugyanakkor az előzmények a következményükre saját előzményükként referálva képesek az apokalipszist szituálni. Az utolsó előtti strófa a teljes disszemináció vagy dezintegráció képével ezért amellett, hogy felidézi József Attila Téli éjszakájának egyik képét, amelyben [ö]sszekoccannak a molekulák, az előzmény és következmény apokaliptikus kettős kötésére apellál.

Bővebben ...

Szubjektív punctumok

A túli aztán megjelenik a negyedik punctumban is, Ioan Alexandru román költő beszúrt versének fordításában: Tu ești văpaie fără grai / de dincolo de matca mumii / te vagy a láng a szótalan / az áldott anyaméhen túli / világvégét érintő angyalok / szárnyaitól szoktál kigyúlni. Emlékszem, milyen büszkén mesélte Kányádi, hogy még a rímhelyzetben lévő szó hangzását is megtartotta. Születés és halál összefügg, a láng kezdetkor és a vég pillanatában is megvilágít bennünket; születés és halál összeér, mint a nagy román költő, Nichita Stănescu utolsó versében, melyet éppen Kányádi fordított: …a vágyak vágyát gyújtva föl / csábított az anyaöl / azzal hogy szül s meg is öl / azzal hogy szül meg is öl.

Bővebben ...