Gyerekkoromat én, Narkisszosz / elzúgó folyam tükrébe álmodtam. / És álmodom azóta is halottjaimat, / anyám mellett a homokos parton, / az iszapból formálom meg őket. Narkisszosz sírni tanul Meg kell tanulni ezt is, mint a vadászat összes fortélyát, a közegellenállás hatását gyorsröptű nyílvessződre vagy a vadak testét, hogy biztos kézzel zsigerelhesd, nyúzhasd őket, akiknek már nem kell tanulniuk a sírás fortélyát. Nézz, Narkisszosz, folyó- tükörbe, fodrozódik benne arcod

hiszek egy hullámzó megváltásban / hiszek a perisztaltikában jónás véletlen egybeesése kicsúszott kezéből a bögre de nem tört össze koppant az ébredés és az első kávé közti szűk résben cukor helyett véletlenül sót és kezdhette elölről mikor végre úgy érezte minden meder a megszokott vizeket tereli a megszokott módon a megszokott irányba megtörtént hogy jónás lenyelte véletlenül a bálnát először próbálta felköhögni öklendezve könnyezett de hiába az már csak lefele és mit

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. Kihallgatás Nem tetszik itt neked. Tüsszögsz a súlyos drapéria porától, az elsötétítésben nem hiszel, neked nincsenek titkaid, áttetszővé válsz a vetítő fényénél. Kerülöd a végleteket, a „kegyetlent” le sem tudod írni, altruizmusból vállaltad a darázscsípést. Egyik szemed a termet kutatja, a másik az ablak mögötti világot. Nem szabad elfelejtened: csak átutazóban vagy. Fészer A ketrec még csak kics