A volt osztálytársam gratulál, / hogy ügyesen forgatom / a szavakat, kár, hogy ebből / biztosan nem lehet megélni. Apám nem hitte, hogy ilyen jó anyuka leszek, a régi osztályfőnökömet meglepte, hogy jelesre diplomáztam, anyámnak jó látni, hogy a gyerekek kiegyensúlyozottak, pedig bevallja, szkeptikus volt ez ügyben. A sógornőm csodál, hogy teljesen feladtam értük magamat, ő képtelen lenne ennyire lazán kezelni, ha kihasználják. Anyósom szerint túl sok mindent bízok a véletlen

Gyerekkoromat én, Narkisszosz / elzúgó folyam tükrébe álmodtam. / És álmodom azóta is halottjaimat, / anyám mellett a homokos parton, / az iszapból formálom meg őket. Narkisszosz sírni tanul Meg kell tanulni ezt is, mint a vadászat összes fortélyát, a közegellenállás hatását gyorsröptű nyílvessződre vagy a vadak testét, hogy biztos kézzel zsigerelhesd, nyúzhasd őket, akiknek már nem kell tanulniuk a sírás fortélyát. Nézz, Narkisszosz, folyó- tükörbe, fodrozódik benne arcod

hiszek egy hullámzó megváltásban / hiszek a perisztaltikában jónás véletlen egybeesése kicsúszott kezéből a bögre de nem tört össze koppant az ébredés és az első kávé közti szűk résben cukor helyett véletlenül sót és kezdhette elölről mikor végre úgy érezte minden meder a megszokott vizeket tereli a megszokott módon a megszokott irányba megtörtént hogy jónás lenyelte véletlenül a bálnát először próbálta felköhögni öklendezve könnyezett de hiába az már csak lefele és mit