100 éve oszlott szét a szép. / Egy egyes és két kurva nulla / néz a kastélyunkból kihajolva. / Véres mindhárom mosolya. / Ezek már szlovák szobák, suttogja. // Megpróbált. Hallottam a hangját. / Tölgyhordókban dajkálták. Templomi tömjén (L’Occitane: Eau des Baux) „Miért írsz illatokról? Igazából a holtakért.” Október még a nyárnak jelent, de novemberben már felkopik a fák álla. Ma misés a kedvem, mesés a mood. Megyek a tömjénért, nézem, elég-e. 100 éve oszlott szét a szép. Egy...

elmondom, mások róla / mit meséltek, lököm neki / a kérdőjeleket, nem kutatom / szemét, csak mondom, hogy volt // egy kölyök, ki halálkának hívta. / Dörzsöli a kezét. Aztán kiböki: // Nem vagyok becenév, / de nincs harag Régen tép Átlagos napvég, szürkület, megy le a hideg, mint a lift, nagyon várom a halált, lopott színű kabátját, meg a nevet, amit ő szeret össze nekem. Lecsukja sok szemét a ház, ha rám nyit a halál, elejtem a kezet, amit tartok, amivel írtam. Fázom, leveszi rólam a...