Szerzőink értik a csíziót! Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk? El a tengerhez Az ötödik évszak kezdetén nincs...

A völgy fölé nehezedő hangkupolában / visszhangzó léptekkel közelít a Ráhel-szemű férfi / a szőlőteraszok felől, zsebébe mélyesztett kezekkel, / combját szorítva. Szürke kövek, sárga kavicsok / csattognak talpa alatt. Tűzmadár Lenyomom a bakelit kilincset, egy fénynyaláb a szemben lévő falra fut, árnyam elnyúlik a padlón, feléd gravitál. Paradicsomunk kapujában gépzene szól, nincs dallama, nincs ritmusa, nincs benne harmónia. Felgyűrt ingujjban támaszkodsz a csap felett, szétharapott...

Nehézvörös lázkeresztek a homlokfalakon, / labilis motívumok rozsdás kapuk rácsain, / sötétségszekvenciák. / Valahol most száz feldíszített elefánt, / világít az éjszakában. Membrán Áttetsző torkú, lángoló pelikánokat nézek a szúnyogháló pixeles membránján keresztül. Kalitkát építünk magunk köré, tűkből és horgokból, sebeink nem véreznek. Estére magukhoz térnek a növények, kiheverik a hőség hosszan tartó ostromát. Újra áramlani kezdenek szárukban, levelükben a nedvek. Úgy jár végig...