én vagyok az, aki halhatatlan, egyetemi kurzusokon / tanítanak, és még mit nem, / szavaim visszhangoznak korszakokon át. Frida Kahlo panasza Ma a kísértetem meglátogatta A kiállításom a Tate Modern-ben. Azok a festmények a falakon, Amiken olyan sokáig dolgoztam. Az a sok undorító merch. Kávésbögrék, naptárak, nyomatok, órák – rajtuk az arcom, vagy valamelyik festményem. Valaki csinos összeget kaszál – És egész életemben szegény voltam, mint a templomi egere, napról napra éltem. ...

Képzeld el, hogy visszafelé élsz, / Kiszállsz a koporsóból, mint egy zombi, / Lerázod magadról a férgeket, / Az időskor vékonyságát kihízod, / Munkáséveid alatt végig terebélyesedsz, / Egészen vissza az ikrek születéséig, / Egészen az első házasságodig, / Azután – a visszájára fordulva – / Hirtelen zsugorodás Prognózis Tíz év, mondják, meg néhány ide vagy oda. Hát, mi az a pár év barátok között, Vagy köztem és a Nagyfiú között – tudod, Hogyishívják. Szeszély – Isten helyében elítélném...