Képzeld el, hogy visszafelé élsz, / Kiszállsz a koporsóból, mint egy zombi, / Lerázod magadról a férgeket, / Az időskor vékonyságát kihízod, / Munkáséveid alatt végig terebélyesedsz, / Egészen vissza az ikrek születéséig, / Egészen az első házasságodig, / Azután – a visszájára fordulva – / Hirtelen zsugorodás

Prognózis

Tíz év, mondják, meg néhány ide vagy oda. Hát, mi az a pár év barátok között, Vagy köztem és a Nagyfiú között – tudod, Hogyishívják.

Szeszély – Isten helyében elítélném magam, Ki vagy te, ki évekig felém se néztél, de ajtómon kopogsz a szükség idején?

Magamra lelnék, a vágyakozóra, a rászorulóra, az önelégültre, a betegség idején önsajnálóra, S nem arra, aki, Hé! az életigenlő, a pillanatnak élő, az egészséges és a fitt, Jól táplálkozó és sportos.

Tudom, átmossák az elméd, de próbálj meg pozitívan gondolkodni.

Az élet rövid, a művészet vég nélküli. Íme, itt e jelentéktelen próbálkozásom az örök életre, Kósza lövésem a halhatatlanság felé.

A vessző az íjtól elrepül, de röpte elhajlik, A céltól messze hull alá.

Halld, a kutyák ugatnak, Én a költészet útján járok, Vidámszín rongyok, kordbársony ruhám, Ó, milyen merész.

A városiak leginkább csak elkerülnek, Kenyérhéjjal vagy kövekkel dobálnak, Kemény páncél, ez kell a játék során.

Hogyan kezeljük az élet rejtélyes csavarjait. Hogyan reagáljunk, ha az események rosszul alakulnak – Az ejtőernyő meghibásodik, A tyúk nem ad tojást, A ház tűzbe borul, s a földdel lesz egyenlővé.

Hogyan is tudnék válaszolni itt és most. Hallasz engem?

Mindenki csak az odaútra vesz jegyet, A bölcsőtől a sírig.

Képzeld el, hogy visszafelé élsz, Kiszállsz a koporsóból, mint egy zombi, Lerázod magadról a férgeket, Az időskor vékonyságát kihízod, Munkáséveid alatt végig terebélyesedsz, Egészen vissza az ikrek születéséig, Egészen az első házasságodig, Azután – a visszájára fordulva – Hirtelen zsugorodás, Tinédzserkorodon keresztül Kiskamasz évek zaklatásain, gúnyolódásain át, Gyermekkorod totyogó énje felé, Mikor színekkel és formákkal kísérleteztél, Egészen fogzásodig, Mikor addig csócsáltad a kekszet, Míg a metsző elő nem tört.

S tovább édesanyád védőfalai közé, Az anyaméhbe, befészkelve, – egy kis babszem vagy, Hozzád minden táplálék a köldökzsinóron át jut el.

Körforgás ez – a végén a kezdetekhez jutsz, Visszafelé hét korszakon át, Tíz év, mondják, meg néhány ide vagy oda, Gyöngykapu vár, vagy örök tűz fogad Ozymandiás? – annak képzelem magam?

Ha vetted a fáradtságot, hogy elolvasd, Még mindig élek.

Négy fal

Valaki épp szül a szomszéd szobában. Kilenc hónap után itt a nagy megérkezés.

Eközben mi, a jövővel vagyunk terhesek – Lehetőségekkel terhesek, Egyesével felnyílunk – egy kitáruló ajtó, egy meghívó.

A bába érkezik, oxigént hoz, Amire semmi szükség. Még néhány nyomás, A köldökzsinór elvágva – lejárt az idő, Három kiló tökéletesség született.

Műtét után

Senki sem szólt, milyen unalmas lesz. Oly sok időm lett elütni – Dalí hatalmas, elfolyó órái tudják csak, mennyi.

És sehol sem vártak, bolyongtam az Egészségügy útvesztőiben.

Mit is kezdjek a műtét utáni napokkal? Üljek csak, bámulva fehér falakat, Lófráljak a helyi plázában, Keressek nyugtot vidéken, Friss és sok levegő – az majd segít, azt mondják.

A Kiwi-módszer a csendes kétségbeesés – Tíz éved van hátra, szedd be naponként.

Laura Jane Solomon (1974–2019) új-zélandi születésű regényíró, költő és dramaturg. Több műfajban alkotott; tíz prózakötet és két verseskötet szerzője. Számos nemzetközi irodalmi verseny kiemeltje, 2004-ben és 2005-ben Bridport-díjat, 2009-ben Proverse-díjat nyert.

Lauer Péter (1978) tanár, költő. Verseit, műfordításait többek között a Műhely, a Napút, az Ezredvég, a Bárka, a Vörös Postakocsi folyóiratok, a KULTer.hu és a Yeats Reborn project közölte.