a terek lejtését áruld el nekem / padokra dőlök arccal mintha / hallanék egy árnyékot meg nem tűrve / földre hasalok terpesztett lábakkal / ölelésben izmaim elterülnek lejt mert senki sem maradhat egyhelyben sokáig budapesten a járdák a körút felé lejtenek virágcserepek és hajléktalanok alól szivárgó koszlé folyásirányából tudom a terek lejtését áruld el nekem teendőket halogatok kedves szokásokba betonozom magam kifeszítek egy madzagot minden tégla után vízszintezek a terek...

minden körülrajzolható / a hegyeknek teteje van / az égnek alja / a dolgok véget érnek és ott találkoznak valami mással kisecset most régebben van mint születtünk a földre fekszel itt először vagy utoljára nincs barlangrajzokat festek rád véremmel szúnyog horizont a határon homlokránc csukott szem talpamon sebek rálépek csendem kisujjára felsikít háború a hegyeken túl és közelebb hozzám a bőrömnél is szakítok belőle egy darabot vörös minden körülrajzolható a hegyeknek teteje van az...

egyre mélyebbre süllyedsz / magad alól / vetted el a földet / kósza érzelem ahogy / apály előtt lábfejed utoljára megmosom / tisztaságot hagyok magam után gyálukaluluj, 1100m magasban jobban húz a föld egymáshoz vonzódunk a fák alól kioldja a köd a gravitációt tűz körül padokon füstszínűre szárítjuk a nyirkos ruhát a városban eső után felmossák a lobbikat sáros cipőnyomokat hagynak a frissenérkezők gyerekek születnek, összevizezzük őket keresztet rajzolunk a homlokukra a magasban...