a terek lejtését áruld el nekem / padokra dőlök arccal mintha / hallanék egy árnyékot meg nem tűrve / földre hasalok terpesztett lábakkal / ölelésben izmaim elterülnek

lejt

mert senki sem maradhat egyhelyben sokáig

budapesten a járdák a körút felé lejtenek virágcserepek és hajléktalanok alól szivárgó koszlé folyásirányából tudom

a terek lejtését áruld el nekem teendőket halogatok kedves szokásokba betonozom magam kifeszítek egy madzagot minden tégla után vízszintezek

a terek lejtését áruld el nekem padokra dőlök arccal mintha hallanék egy árnyékot meg nem tűrve földre hasalok terpesztett lábakkal ölelésben izmaim elterülnek

a terek lejtését áruld el nekem a fejem nehéz vízszintem alá fulladok arcomat törölgetem

senki sem maradhat egyhelyben sokáig így most is épp előre vagy vissza változom

79kulcs6012

mi a titok benned és bennem közös hajlam hajnalonként sírok látszanak a távolból nevetve intesz gyere át egyedül vagyok nézz körül nehogy elüssön egy nyújtózkodó kar

analóg kulcscsonttól hajlított könyékig a pirítóst evő lányról

nyitva a nyár az ablak forró pirítós és telefonvonalak