Gáldi Márta versei
minden körülrajzolható / a hegyeknek teteje van / az égnek alja / a dolgok véget érnek és ott találkoznak valami mással
kisecset
most régebben van mint születtünk a földre fekszel itt először vagy utoljára nincs barlangrajzokat festek rád véremmel
szúnyog
horizont a határon homlokránc csukott szem talpamon sebek rálépek csendem kisujjára felsikít
háború a hegyeken túl és közelebb hozzám a bőrömnél is szakítok belőle egy darabot vörös
minden körülrajzolható a hegyeknek teteje van az égnek alja a dolgok véget érnek és ott találkoznak valami mással bezzeg én nem hagyom magam befejeződni szemeim horizontját hirtelen tépem ketté valahonnan szivárog a vér felcsapom a villanykapcsolót megint beengedtem egy szúnyogot a bőröm alá
felpofozol az árkádban az éttermeknél vasárnap van február ajkamba költözik a szívverés műanyag tálcák csattannak egymáson mindenki jóllakik
horizont határok homlokránc háború a hegyeken túl és közelebb hozzám csukott szem talpamon sebek rálépek csendem kisujjára hogy sikítsak már fel

