Félti a kiöntött sört, a hideget, / a jókedvet, meg hogy mellesleg, // tegnapi hír: a háborúban sok az / elesett, és meghalnak ma is sokan, / és ez az új adat megint több száz / embert elföldel, eltemet. Tartsd a markodat Percenként a zsebéhez kap: a tegnapot keresi. Kapaszkodna abba, ami az estéből megmaradt. Félti magát, a székeket. Félti a kiöntött sört, a hideget, a jókedvet, meg hogy mellesleg, tegnapi hír: a háborúban sok az elesett, és meghalnak ma is sokan, és ez az új adat megint...

Kedves kebelbarátnőm, / úgy hasonül hozzád az égbolt, / mint hosszú estéken a sok volt, / bár, ha volt, volt ne, akkor most hova, / bizton valami álmos panelházba, / vagy ostoba. Két bocs Pünnyed az este és minek a, végighorkolja a városlakókat, megbökjük, dünnyögve átfordul a másik oldalra, halkan megkérdi: hány óra? Kedves kebelbarátnőm, úgy hasonül hozzád az égbolt, mint hosszú estéken a sok volt, bár, ha volt, volt ne, akkor most hova, bizton valami álmos panelházba, vagy ostoba....

Nem csak én nézem a házat, hol távol-kedvtelen, hol egészen közelről, szinte magamat vizsgálva odabent, mikor épp nagy ricsajjal belépek a kiskapun. Nézi azt rajtam kívül egy legalább, és a kutya is talán, még anyja mellől miközben tejet szopik, és már érzi a maradék szagát. Átállás Kezdődött azzal, hogy nem szólt az ébresztő, én meg felébredtem rá. Aztán egyszer csak dobozos tejek kupakjai táncoltak végig az asztalon, mint balettozó rohamosztagosok. Később csatornaszag az udvaron meg...