Félti a kiöntött sört, a hideget, / a jókedvet, meg hogy mellesleg, // tegnapi hír: a háborúban sok az / elesett, és meghalnak ma is sokan, / és ez az új adat megint több száz / embert elföldel, eltemet.

Tartsd a markodat Percenként a zsebéhez kap: a tegnapot keresi. Kapaszkodna abba, ami az estéből megmaradt. Félti magát, a székeket. Félti a kiöntött sört, a hideget, a jókedvet, meg hogy mellesleg, tegnapi hír: a háborúban sok az elesett, és meghalnak ma is sokan, és ez az új adat megint több száz embert elföldel, eltemet. A zsebéhez kap, eldugja két kezét. Hátha akad kapaszkodó, markolat. Most előszed valamit, ne nézz rá, csak tartsd a markodat. Egyszer talán Sok minden kinőtt már a zsebemből: cukrospapírok közül tavaszi zápor, telített csönd, ami úgy zörög, mintha lim-lomokkal teli doboz rázkódna a platón: tegnap esték, jövő nyarak. Kérdések szöktek szárba, aztán megnőttek magasra, most metszésre várnak: itt lenne az ideje, hogy végre kirázzam zsebeim. Tiszta, új nadrág a régi lyukas helyett? Egyszer talán te is kinősz végre: lemetszelek, és nem kell többet zsebre tett kézzel álldogálnom a buszmegállóban.