Hol nyúlánk fénylényeknek, / Hol puffadt koboldoknak látszunk. A bizalomról akartam beszélni. Szép vagy. Ennyit tudok mondani. Belém látsz vagy nem látsz belém. Mindkettőtől rettenetesen félek. A köztes állapot feldolgozhatóbb. Ez lenne az otthon? Az átmenet? Tükrünk egy teáskanál homályos, foltos domborulata. Hol nyúlánk fénylényeknek, hol puffadt koboldoknak látszunk. Vagy nem látszunk egyáltalán. Csak az érzékelhető, ami eltakar. Szekrény mélye, padlás, álcák, szerepek, búvóhelyek....

A többség úgy érez, ahogy én: a típushibák felismerése segít a további önálló munkában is, minőségi változásról számolnak be. Szinte túlzásnak érzem a visszajelzéseket, mintha fizetett hirdetést látnék. Ha esik is szó dilemmákról, nehézségekről, a közös munka hasznosságát senki nem vitatja. Gyerekkoromban egyszer világgá mentem. A kiserdőben volt a világ. Mentem, mendegéltem, és megállapítottam, hogy ez a vándorlás bizony magányos dolog. Kicsit félelmetes is. Mennyivel jobb lenne, ha...

ötven év alatt az égitestek benned messzire kerülnek. / a kajütablakok földi bokrokat tükröznek vissza, / egy futónövény lóg le a tetőről. nem bánod. tizenegy kilövésre váró rakéta, belsejében emberi lények indulnak a Holdra. piros ceruzával rajzolod le, ügyesen ráírsz két egyest, a sarokba kanyarítasz egy házat: innen tudod, mi tartozik hozzád. rajta a jeled semmi űrverseny, semmi hidegháború. kerek kajütablakban mosolyognak integető bácsik. a faliújság közepére kerül a műved, délután...