ötven év alatt az égitestek benned messzire kerülnek. / a kajütablakok földi bokrokat tükröznek vissza, / egy futónövény lóg le a tetőről. nem bánod.

tizenegy

kilövésre váró rakéta, belsejében emberi lények indulnak a Holdra. piros ceruzával rajzolod le, ügyesen ráírsz két egyest, a sarokba kanyarítasz egy házat: innen tudod, mi tartozik hozzád. rajta a jeled semmi űrverseny, semmi hidegháború. kerek kajütablakban mosolyognak integető bácsik. a faliújság közepére kerül a műved, délután már mindenki űrhajós akar lenni. kiképzés a nagy mászókán, kilövés a mérleghintán, holdra szállás a csúszdán.

ötven év alatt az égitestek benned messzire kerülnek. a kajütablakok földi bokrokat tükröznek vissza, egy futónövény lóg le a tetőről. nem bánod. a világűrnek ezen a pontján történik az élet, levél- és fényerekben, amik a város folyton változó arcán csorognak végig. kőfal, dörzspapír, érdes bőr, súrlódástól meleg tenyér. megtámaszkodsz a délutánban. kajütablak sötétjébe bámulsz, megértesz, belátsz. fölnőttél: erőlködés nélkül tudsz belesimulni a tájba. de ha megkérnek, válassz egy tetszőleges számot, prímszámot fogsz mondani.

Horváth Veronika 1990-ben született Győrben. 2009 óta publikál irodalmi folyóiratokban, többek között közt a Parnasszus, Tiszatáj, Látó, Hévíz, Bárka, Pannonhalmi Szemle, Műhely, Kortárs, Prae, Eső, Forrás, Új Forrás, Pannon Tükör, Napút, Sikoly, Várad, Helikon, Magyar Napló, Irodalmi Jelen, Műút online, Spanyolnátha, FÉLOnline, SZIFONline, Ambroozia és ÚjNautilus folyóiratok közölték verseit. Minden átjárható című kötetét a Fiatal Írók Szövetsége adta ki 2017-ben. A könyvről több mint egy tucat kritika jelent meg online és print folyóiratokban, jelenleg a harmadik kiadást a kiadótól lehet megrendelni. 2019-ben Móricz-ösztöndíjasként második verseskötetén dolgozott.