darazsakra lépünk néha, / hogy sírhassunk, mert így láttuk lesznek még felhő alakú homokozók, amikbe nedves bugyikkal csobbanunk bele, ajkainkat dörzsölik a szemcsék, és virágozni fog a körtefa, a kert legkisebb gyümölcse, beleharapni fáj, az állkapcsok még nem tágultak ki a behatolásra, de szánkba vegyül a keserű és édes napíz, a kutya farka körül forog, nem húz le mellünk súlya, naptej ragad a körmünk alá, és kiássuk a pitypang gyökerét, tejével magunkra rajzoljuk a fehér csillagokat, hat...

és még mindig nem értettem meg, mit / keres a mélyvörös ribizlitál a lábam között, / és mit keresek benne én, / de elmondtam neked apa, te meg csöndben lehúztad a plédet, a nyirkos lepedőt, / amíg én a körmöm alá száradt magokat nézegettem, / majd elővetted a lavórt, amiben engem sosem fürdettél Apa mos Reggelre átvéreztem a pizsamám, a lepedőm, a matracot is és még mindig nem értettem meg, mit keres a mélyvörös ribizlitál a lábam között, és mit keresek benne én, de elmondtam neked apa, te...