suttog a levelekhez Házat veszel, felújítandót, ismerőstől hallasz róla, jó lesz befektetésnek, átalakítod úgy, ahogy az embereknek szerinted élniük kellene, a kertet lebetonoztatod, csak a csenevész fügefát hagyod meg a bejárat mellett, a kőművestől hallasz először a nőről, később te is látod, áll a kerítésnél, hosszan nézi a fügefát, elkergeted, mint egy kóbor macskát, visszajön, suttog a levelekhez, megborzongsz, mikor kérdezi, kiáshatja-e, mondasz egy árat, néz rád állati szomorúsággal,...

A kanapé alatti sötét / világ mindörökre bekebelezte. Függöny nélkül Liszttől poros, félig hunyt szempillákkal kalácstésztát hajtogat – holnapra meg kell sütnie. Kitölt magának még egy pohárral, aztán a szódával együtt felhajtja – holnapra ki kell aludnia. Berángatja a gangról a szárítót, az asztal lábában elakad – holnapra ki kell vasalnia. Víztől csöpögve rohan a nappalin keresztül a samponért – holnapra meg kell mosnia. Ugrál a paradicsomfoltos vacsoraasztal és a mosogató...

Hamar összejön a baba. A vizsgálatok eredményei mind rendben vannak, alacsony rizikó, alig hízom. Andor kényeztet, masszírozza a derekam, velem együtt csinálja a kismama tornát. A szokásos füstfelhő közepén gubbaszt a konyhában az apám, amikor hazaérek a suliból. Utat vágok a szürkésfehér gomolyagban a konyhaszekrényig. Konzervet, tányért és villát veszek elő, fél szemmel apám körvonalait figyelem, amíg a mikróban forog a sólet. A pillantását lehetetlen elkapni; hunyorog, tekintete a füstbe...