A kanapé alatti sötét / világ mindörökre bekebelezte.

Függöny nélkül

Liszttől poros, félig hunyt szempillákkal kalácstésztát hajtogat – holnapra meg kell sütnie.

Kitölt magának még egy pohárral, aztán a szódával együtt felhajtja – holnapra ki kell aludnia.

Berángatja a gangról a szárítót, az asztal lábában elakad – holnapra ki kell vasalnia.

Víztől csöpögve rohan a nappalin keresztül a samponért – holnapra meg kell mosnia.

Ugrál a paradicsomfoltos vacsoraasztal és a mosogató között – holnapra el kell takarítania.

Összeráncolt homlokkal, hadonászva magyaráz – holnapra meg kell nevelnie.

Ennyit láthatott belőle a szomszéd esténként, amíg vissza nem rakta a függönyt.

A soha rajta nem kapott tekintet nyoma még sokáig bizsergette a vállát.

Tárgyak, melyek keresésével irreálisan sok időt töltöttem

A notesz, a kicsi, kék. Olcsó promóajándék még az ösztöndíjas időkből, tele eget rengető versötletekkel.

A színesen csillogó nyaklánc. Pontosan emlékeztem, hova tettem, de egy nyaralás után mégsem találtam a helyén. Apám engedte be a vízszerelőt a lakásba, hogy a távollétünk alatt kicserélje a csapot.

A karikagyűrűje. Egy egész délelőttünk ráment, hogy átfésüljük a kempinget. A recepciós biztatására mondtunk le róla végleg.

Egy makk. Hazafelé találtuk, nagy kincs és óriási viták tárgya lett belőle. A kanapé alatti sötét világ mindörökre bekebelezte.

A regény, amit kölcsönadtam a régi szomszédunknak. Már olvastam, mégis hiányzik, amióta vele együtt elköltözött.

Van viszont valami, ami nem az enyém, mégis megtaláltam: a lebontott konyhacsempe mögött az elnagyolt pénisz a falon. Talán a vízszerelő titkos üzenete.