top of page

Héda Veronika versei

2025. jan. 8.
1 perc olvasás

A kanapé alatti sötét / világ mindörökre bekebelezte.

 

Függöny nélkül

 

Liszttől poros, félig hunyt szempillákkal kalácstésztát hajtogat – holnapra meg kell sütnie.

 

Kitölt magának még egy pohárral, aztán a szódával együtt felhajtja – holnapra ki kell aludnia.

 

Berángatja a gangról a szárítót, az asztal lábában elakad – holnapra ki kell vasalnia.

 

Víztől csöpögve rohan a nappalin keresztül a samponért – holnapra meg kell mosnia.

 

Ugrál a paradicsomfoltos vacsoraasztal és a mosogató között – holnapra el kell takarítania.

 

Összeráncolt homlokkal, hadonászva magyaráz – holnapra meg kell nevelnie.

 

Ennyit láthatott belőle a szomszéd esténként, amíg vissza nem rakta a függönyt.

 

A soha rajta nem kapott tekintet nyoma még sokáig bizsergette a vállát.

 

Tárgyak, melyek keresésével irreálisan sok időt töltöttem

 

A notesz, a kicsi, kék. Olcsó promóajándék még az ösztöndíjas időkből, tele eget rengető versötletekkel.

 

A színesen csillogó nyaklánc. Pontosan emlékeztem, hova tettem, de egy nyaralás után mégsem találtam a helyén. Apám engedte be a vízszerelőt a lakásba, hogy a távollétünk alatt kicserélje a csapot.

 

A karikagyűrűje. Egy egész délelőttünk ráment, hogy átfésüljük a kempinget. A recepciós biztatására mondtunk le róla végleg.

 

Egy makk. Hazafelé találtuk, nagy kincs és óriási viták tárgya lett belőle. A kanapé alatti sötét világ mindörökre bekebelezte.

 

A regény, amit kölcsönadtam a régi szomszédunknak. Már olvastam, mégis hiányzik, amióta vele együtt elköltözött.

 

Van viszont valami, ami nem az enyém, mégis megtaláltam: a lebontott konyhacsempe mögött az elnagyolt pénisz a falon. Talán a vízszerelő titkos üzenete.

 

 

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Borsos Bence: megálmodtam

hetekig nem aludtam utána hogy soha többé / ne találkozzam a nyomorral az önzőséggel / a savanyú gumicukor árus mosolyával ott álltunk a búcsúi forgatag kellős közepén nyár volt az utcai ivókútnál tol

 
 
Országh Virág: Külalak

Engem csak kiírattak mindenhonnan. Apa mostanában mindig azt mondja, nemhogy a rézfaszú bagoly, de még a szellemek sem fognak megbaszni, ha ilyen kövér maradok. Anya szerint ez a szerelem egyik legősi

 
 
Lauer Péter: Szobor

az idő a test / fényét lassan átszínezte Emlékszel, vettünk egy szobrot, emberalakút, műkő volt, de élethű – a kert végébe tettük, maradjon nekünk és a madaraknak. Kezdetben minden nap lejártunk hozzá

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Szép V. Árnika

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page