keressük meg apa a csendet Megkapaszkodunk visszhangok kisfiamtól egyenes háttal fütyül a süllyedőoszlop gömbtükör a sétáló végén itt lakunk tőle nem messze belebökve nevetsz hogy megtörik benne a tér és idő benne van a hang a fülemben ott benne a madár meghúzza a függönyt bennem meg törik a félelem hogy mi lesz ha ezt elfelejtem vagy nem tehetem jobbá igazabbá amiben már régen megegyeztünk mikor először emeltelek fel milyen szép hűvös van kicseppen a tükörből a fény...

bárcsaknénik és bezzegbácsik ökoszivárványos szatyraiba / szorult mákszemként hallgatunk dokumentum mikor behajlik a tegnap sarka és megcsavarodnak az érkező percek akkor eltörik a hangok széle összekeverednek a foszlányok szétszaladnak hajszálaid az arcod összegzik ha akarom ha nem belefutok a történetedbe átsétálunk egymás városaiba ahol könnycsepp gurgulázik göndör és halvány mosolyod peremvidékén bárcsaknénik és bezzegbácsik ökoszivárványos szatyraiba szorult mákszemként...

Tudja, hogy már nem / jár át nevetés minket, / csupán az előfeltételek / szövik a szívkoszorúér / falán csüngő szellőket. Hold Jeges köveken, terpeszülésben, domború falevelek nesze között és még számtalan egy helyen rejtőzik, pucér örökelvűségben. Elfordul és lélegzetvisszafojtva sárgul át a túloldalra, miközben türelemmel figyeli, halvány, kétélű geometriánk. Tudja, hogy már nem jár át nevetés minket, csupán az előfeltételek szövik a szívkoszorúér falán borogató szellőket. lépcsők ...