bárcsaknénik és bezzegbácsik ökoszivárványos szatyraiba / szorult mákszemként hallgatunk

dokumentum

mikor behajlik a tegnap sarka és megcsavarodnak az érkező percek akkor eltörik a hangok széle összekeverednek a foszlányok

szétszaladnak hajszálaid az arcod összegzik ha akarom ha nem belefutok a történetedbe

átsétálunk egymás városaiba ahol könnycsepp gurgulázik göndör és halvány mosolyod peremvidékén

bárcsaknénik és bezzegbácsik ökoszivárványos szatyraiba szorult mákszemként hallgatunk

a tenyérben sietve kopnak el a forgatókönyvek remegő fókusz dagasztja tovább a behorpadt hétköznapokat

azóta inkább élő vadkamerákat nézegetek táncoló rügyeket a gyorsított felvételeken

származékok

csak a pocsolya szélében gagyoghat a gyerekes messzeség ott ülök

folytonos átszállás bámuló tér göndörödő tudat panaszos érintés

csúzlival ébresztgetem a szálaimban túrkálókat felkészülök a reakciókra pólót választok példakép nélkülit

a remegő fókusz a végső gazda az időtér tenyere a fény kiszáradva

mielőtt szépen beszélek ráköszönök azokra akik eljátsszák sorsukat nyugalmi pupillaméret az agresszív egyensúlyban barátaim az időtlenségben

felségterület ellenutópia gyarmatiszony rianásfóbia

ha jég akkor legyen az a balaton szakíts be és tarts meg és többet már nem szomjazom édes ízed megfagy bennem és folyhatok

kulturális előrejelzés tudományos inger sminktükörből dekktartó barázdákból versek

még a szavakat is külön mentem mintha későbbre konzerválnám őket történet az adat mögött metadata egyre hátrál amíg dől felénk a díszlet és ott állunk majd a hitünkkel

de minek belement valami a tervünkbe suttognak a korok a saját levükben fetrengő nyolcasok