SzIF Online

Korrupcióterápia

A Vittél már bonbont? irodalmi pályázat díjazott alkotása

A kínos csendet Judit törte meg. – A korrupciós tréningemért – kezdte halkan – a művelődési ház kamuigazolásokat osztogat középiskolásoknak? – Emelte fel a kérdés végére a hangját. – Mi csak jó szándékból segítünk… – Miközben duplán jól járnak – kiabálta már felállva a fiatal lány. – Hamis aláírással igazolják a művház kihasználtságát – üvöltötte. – Én meg valami alapítványnak fizetem a terembérletet – visított magából kikelve. – Mi ez, ha nem korrupció?

 

 

– Komolyan gondolta, hogy erre bárki eljön? – Kérdezte magabiztosan a középkorú nő a külvárosi művelődési ház kistermében, miközben körberakták a székeket a fiatal lánnyal. – Persze az alapítványi befizetés nem jár vissza. A művelődési ház csak abból tudja finanszírozni a látogatottabb programjait.

 

– Csináltam már terápiát gyógyuló alkoholistáknak, leszokó narkósoknak, sőt tönkrement családoknak is, de szerintem a korrupciótól többen szenvednek – felelte a lány. – Magának még soha sem kellett senkit korrumpálnia?

 

– Viccel? Népművelőként?

 

– És magát se korrumpálták?

 

A középkorú nő gurguláz felnevetett. Negyvenes, öltönyös férfi lépett a kopott terembe.

 

– Itt lesz a korrupciós beszélgetés?

 

– Most kezdjük – felelte a lány, és kérlelőn nézett a művházas nőre. – Foglaljunk helyet!

 

A férfi leült a lánnyal szembe. A nő hezitált, az órájára nézett, aztán legyintett, és a lány mellé ült, aki belekezdett.

 

– Judit vagyok, 28 éves, és úgy érzem, beszippantott a korrupció. Ma zsebbe fizettem 12 ezer forintot egy orvosnak, hogy soron kívül vizsgáljon meg az állami kórház rendelőjében…

 

– Ez nem korrupció, ez paraszolvencia…

 

– Fontos szabály, hogy végighallgatjuk egymást, és nem minősítjük a másik problémáját. Hallgassuk meg az urat!

 

A férfi meglepődve nézett a két nőre. Aztán lassan beszélni kezdett.

 

– Laci vagyok. 43 éves. És utálom, hogy a hazug politikusok szétlopják az országot.

 

– László! Fordítsuk meg a dolgot! Először beszéljünk a saját korrupcióinkról! Soha sem próbált egy kis pénzzel, ajándékkal valami előnyt szerezni?

 

– Én is fizettem a gyerekek születésekor az orvosnak, a szülésznőnek, a nővéreknek, de az más, csak jót akartam a családomnak. De hol van ez egy autópályától?

 

– Attól függ, hogy egy évben hány gyerek születik. Már bocsánat, hogy újra közbeszóltam. Magdi vagyok. Hogy hány éves, azt hagyjuk. Nekem még senki sem akart pénzt adni azért, hogy elvégezzem a munkámat, amiért a fizetésemet kapom. Pedig az sem sok.

 

Pocakos, bőrmellényes férfi tépte fel a terem ajtaját.

 

– Hú, de jó, hogy még itt vannak – és csodálkozó tekintetektől kísérve leült Laci mellé. – El kell végeznem a terápiát, különben lőttek a megélhetésemnek.

 

– Mi maga, polgármester? – Fordult csodálkozva az újonnan érkezőhöz Laci.

 

– Taxisofőr vagyok. Egyébként Pisti – és kezet nyújtott a mellette ülőnek.

 

– Örülünk, hogy eljött. Előfordult már, hogy korrumpált valakit? – Kérdezte tőle a fiatal lány.

 

– Viccel? Mutasson egy embert ebben az országban, aki nem fizetett még egy kis előnyért!

 

– Elmesélné az egyik esetét?

 

Pisti a mellette lévő székre tette autóstáskáját, fészkelődött, aztán kelletlenül belekezdett.

 

– Hát, ha ez kell a terápia igazolásához… Például, pár hónapja megvettem egy vállalkozótól életem első kertes házát. Újépítésűt. Belülről még nem volt kész, csak a csupasz téglafalak látszódtak, a hitelhez viszont kellett a használatbavételi engedély az önkormányzattól. Negyven guriga és egy nap alatt, szemle nélkül megvolt.

 

– Juditkám, ha szerinted az a korrupció, hogy megkönnyítjük az életünket, akkor én egy tanárt vettem meg a népművelői fixemből. Bocs, Magdi vagyok. Szóval mondták, hogy a város legjobb gimnáziumának melyik tanárához kell különórára járatni a nyolcadikos fiamat a biztos felvételi érdekében. Vessetek meg! Ráment egy havi fizetésem, de bejutottunk.

 

– Nehogy már ilyenekért kelljen szégyenkeznünk! Miközben a szemünk láttára lopják szét az országot, azért járjak lesütött szemmel, mert a helyközin a buszsofőr Janitól okosban veszem a jegyet. Ő is fog rajta pár ezret, nekem is megéri. Egyébként Laci vagyok – és kezet nyújtott a mellette ülő taxisofőrnek.

 

– Ja, csak közben az én adómból fizetett gázolajjal megy az a busz, nekem meg a gatyám rámegy a tankolásra – emelte fel a hangját a taxis, és megropogtatta a felé nyújtott kezet.

 

– Minden fuvarról ad számlát? Bocs! Laci vagyok. NAV ellenőr.

 

– Szórakozzál ám… – és már tornyosult is a taxis a mellette ülő férfi fölé.

 

– Elnézést, itt van valami korrumpáló szakkör?

 

Hirtelen csend lett. Négy szempár szegeződött a terembe lépett hátizsákos középiskolásra.

 

– Nekem csak az aláírás kellene az IKSZ-es órák miatt.

 

Magdi ocsúdott fel először.

 

– Ja, persze. Meghirdettük a foglalkozásainkat középiskolásoknak. Ha eljönnek, igazolunk nekik három Iskolai Közösségi Szolgálatos órát. Olyan nehezen szedik össze szegények az ötven órát.

 

– És mit csinálnak érte? – Kérdezte megdöbbenve Judit.

 

– Semmit – felelte kényszeredett mosollyal Magdi. – Vagyis… aláírják a jelenléti íveket, amivel az önkormányzat felé igazoljuk a kihasználtságunkat…

 

– Kislány, szerintem jó helyen jársz – ugrott fel Laci a taxisofőr mellől, és hellyel kínálta a megszeppent középiskolást.

 

– Itt is kell maradni? – Kérdezte a lány. – Nem lehetne csak aláírni? A barátnőmnek is úgy írták alá a szeretetszolgálatnál, hogy nem is látták. A faterja intézte. – Zavartan nézett körül, nem ült le. – Megy a buszom. Majd legközelebb maradok. Viszlát – és kiviharzott a teremből.

 

A kínos csendet Judit törte meg.

 

– A korrupciós tréningemért – kezdte halkan – a művelődési ház kamuigazolásokat osztogat középiskolásoknak? – Emelte fel a kérdés végére a hangját.

 

– Mi csak jó szándékból segítünk…

 

– Miközben duplán jól járnak – kiabálta már felállva a fiatal lány. – Hamis aláírással igazolják a művház kihasználtságát – üvöltötte. – Én meg valami alapítványnak fizetem a terembérletet – visított magából kikelve. – Mi ez, ha nem korrupció?

 

– A valóság – ugrott fel a helyéről elvörösödve a középkorú nő.

 

– Végre! Azt hittem, rossz helyen járok. Akkor most ezt a konfliktust fogjuk kibeszélni és kezelni? – Kérdezte értetlenkedve a taxis.

 

– Ez kibeszélhetetlen – üvöltötte a fiatal lány. – Már a diákokat is megrontják!

 

– A rendszer tehet róla. Belekényszerít bennünket a korrupcióba. El kell őket takarítani – ugrott fel a helyéről diadalittasan Laci.

 

A két nő úgy nézett egymásra, mint akik mindjárt megtépik a másikat.

 

– Bocsánat, Pisti vagyok, taxisofőr. Az imént még arról volt szó, hogy nem minősítjük egymás eseteit, és végighallgatjuk a másikat.

 

– Egy taknyos idealista ne magyarázzon nekem! Harminc éve próbálok felszínen maradni ebben a mocsokban – sziszegte Magdi a fiatal lány arcába, majd a székét feldöntve az ajtó felé viharzott. – Tűnjenek el! Inkább kiadom a termet a bálás ruhásoknak. Azok legalább tudják mi a különbség a hála és a korrupció között.

 

Judit lerogyott a székére.

 

– Azért írja már alá az igazolást, hogy részt vettem a konfliktuskezelő tréningen – dugott egy lapot az orra alá a taxis. – Nem kevés pénzemben van, hogy nem vették el az engedélyemet, hanem csak konfliktuskezelésre köteleztek. Ne vegye el a kenyeremet! Írja alá! – És egy húszezrest tett az üveges tekintetű lány ölébe. – Hát nem mindegy magának? Na! – Nógatta.

 

– Tényleg, mit számít ez magának? – Szólalt meg Laci. – Ez nem korrupció, segítség.

 

A lány nem mozdult, csak nézett maga elé. Laci odalépett, felemelte a húszezrest.

 

– Tudja, mit? Bár gépészetből doktoráltam, de ki fogja észrevenni, ha én írom alá – és rákanyarintotta a nevét a papírra. – Az a baj a mai fiatalokkal, hogy gőzük sincs a valóságról. Lelkiznek, csak beszélni akarnak a problémákról, ahelyett, hogy megoldanák.

 

A két férfi magára hagyta a fiatal lányt a külvárosi művelődési ház kopott kisteremében.

 

 

Bajnai Zsolt : 1991 óta foglalkozom újságírással, szerkesztéssel, kommunikációval. Az elmúlt negyedszázadban több lapnak külsőztem, évekig főszerkesztője voltam a Magyar Sajtónak. Szerkesztettem számtalan újságírással foglalkozó könyvet. 2010 óta blogSzolnok.hu címen egyszemélyes szubjektív élményportált, blogot írok lakóhelyemről. Az itt megjelent novelláimból 2016-ban jelent meg az első szépirodalmi kötetem A megmozdult világ címmel. A „betűhegesztés” számomra a kikapcsolódás és a szabadság.

 


© SZIFOnline 2014   |   Minden jog fenntartva