szálka lettem testedben, / egy kitéphetetlen görcs, / egy tenyérvonal.
Egyébhez sem értesz, csak ahhoz, hogy legyeket fogj és megzabáld a kellékeket. Azt fogod csinálni, amit mondunk neked. Van a forgatókönyvben egy papagáj is. Rád gondoltam…
Vendégünk volt Sepsi László író, szerkesztő, műfordító, aki szerint az irodalom – mivel egy ernyőfogalomról van szó – röviden nehezen definiálható, ám ami fontos, az az olvasás élvezete.
Amikor megkaptam a megtisztelő felkérést az e havi folyóiratszemle megírására, először zavarban voltam, hisz a műfaj nehézsége mellett az is az eszembe jutott, hogy miként lehet áttekinteni egy ennyire színes és szerencsére még virágzó(nak tűnő) palettát.
Hosszan rezeg, majd elpattan a hűs / üveg, és oszlani kezd a menny- / bolt illata, mert ami fent van, / a lentet újra el kell borítsa.
A levegő remeg, vele a város. / Madár károg, varjú az, a jelenetből / hogy felriasszon: amit megpillantok, / jogcím nélkül nézem.
tizenharmadik töredék, / pócsmegyer, huszonhárom feb- / ruár kilenc, csütörtök, tá- / mad a látszat, bár a való- // ság őrzi nyugalmát
A víz szinte hideg, a színe pedig tényleg olyan türkiz, mintha üvegben gázolna, lelát a barázdás homokig. Gyengéden átmossák a hullámok. Addig lebeg, amíg fázni kezd, addig csókoltatja magát a nappal, amíg már égeti.
Mert az a tény igazán rémes (mint ásványzöld / portalanított műbőr fotelben mozdulatlanul ülni / bénító plafonfények árnyéktalan robotvilágában), hogy / kitapintható benne a fix kamatozással együtt járó / alacsony THM, ami a születésétől fogva / együtt növekszik vele.
Tudás és morál. Örök dilemma. Lehet-e hiteles a bölcs, aki nem becsületes? Lehet e követendő minta a cinikus? A huncut. Vagy vegyük külön az etika mikroszkópja alatt a jellemek összetevőit.
A kétszintes / házak nyugati oldalán / növő sásliliomok / porzóiból // kinyert tinktúrát? / Varangy hasnyálmirigyét?
Fiaskók elől a famíliák külföldre küldték a tengelyferdüléses férfiakat. Miután hazatértek, az egész család láthatta, hogy a levegőváltozás milyen jót tett.
Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe
a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.
Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?
Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.
