Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Kiril Doborgan viskója

A hó még szállingózott, amikor befejezték az ebédet. A törpe az iratait kereste, de Musztafa Mukkerman úgy tett, mintha nem hallaná a panaszkodását. Inkább megkönnyebbülten sétálgatott a tisztás hófödte szőnyegén, legalább a törpét nem kellett tovább cipelnie a lágyékába rejtve. Hamarosan meglátogatja Kiril Doborgan bányaorvost, gyűjteményét készpénzre váltja, s azután irány a napfényes Balkán, Szaloniki, a Dardanellék, Rodostó.

Bővebben ...

Ínyencek

− Igen-igen, sajtos laska! Abban különösen jók vagyunk! − Na ez az: mindjárt a laska. Nagyon nem mindegy, néni drága, hogy milyen a pasta! − Eredeti pastasciutta! De nem nápolyi, amelyik könnyen szétfő, hanem az ellenállóbb, az észak-olasz fajta! − Az sem mindegy, mikor teszik fazékba és mennyit főzik… − ...hány fokon és milyen vízben… − …a kész, lecsöpögtetett laskát még forrón elkeverni friss házivajjal… − …reszelt sajttal jól megszórni… − …de csak pecorino, esetleg parmigiano jöhet szóba!...

Bővebben ...

Wittikayer Ottó körtéi

A vakolatlan téglafal fölött húsos ág nyúlt ki az utcára, tizenhárom érett körte húzta a járda felé. Az ág kétharmadnál támaszkodott meg a mállott betonkoszorún, annak egykor éles pereme bevágott, a kéreg jelzésszerűen megindult, hogy körbenője az érintkezési pontot, megcsomósodott. A koszorú alján zuzmófoltok. Hüvelykujjam körmével keresztet véstem az egyik szürkéskék érmébe.

Bővebben ...

Az irigy asszony neve

Magát még kicsinálom egyszer, mondta neki Zója selymesen, mint a hó a Vologya Montana tetején. Zója gyakran beszélt havakkal, így aztán természetesen havasan is. Még a szája szélén is pelyhek jelentek meg, apránként a levesekbe szivárogtak. Urganszki Dolinán nem lehetett húsokat enni. Az irigy asszony nem nyirvákolt. Érthetőnek tartotta, hogy a fukar férfi, a zsaroló ikrek és a szigorú lány után ő következik. Úgy sétált bele az üstbe, mintha a hálószobájába sétálna.

Bővebben ...

Semmi felfelé

Három szomszédja volt a csúcson Zsibinek, jó negyven éve nem látott mást, csak őket. Szögvasék nem messze tőle, a kempingházak felett laktak, kicsivel közelebb a csúcshoz, de persze nem annyira közel, hogy kiérjenek a napra, oda, ahol már nem árnyékolják kamrasötétté a hegyet a fenyőfák. Oda nemigen jártak. Legfelül meg Bohdan élt, az egyetlen, aki kimerészkedett a napfényre.

Bővebben ...