Tóth-Csiki Zsuzsanna: „És formák eleven térfogata kitölt alkatot, kompozíciót” – januári, februári lapszemle

Részletek

Írta: Tóth-Csiki Zsuzsanna

Egyik kedvenc szpotom Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára. Nem volt kérdés, hogy oda ülök majd be folyóiratokat olvasni, miután megkaptam a felkérést a szemlére.

A könyvtár egy heterotópia, ami az időhöz és a térhez másként viszonyul, mint más helyszínek, és ez a folyóiratolvasásra is kihat: a lapszámok ugyan fáziskéséssel jelennek meg a polcokon, azonban a könyvtári körülmények támogatják az elmélyült olvasást: a belépéssel létrejön az esemény ritualitása, ahol és amikor fókuszált figyelemmel adom át magam az olvasásnak, és magam is téren és időn kívüli állapotba kerülök.

Miután végiginéztem a rovat elmúlt egy évének szemléit, a diverzitás szellemében hívást éreztem olyan lapokat beválogatni, amelyekről az elmúlt időszakban nem vagy ritkán készült szemle. A választásom végül a Forrás, a Bárka és a Kortárs januári lapszámaira esett.

Forrás 2026/1.

A Forrás borítóján látható Benkő Barnabás-festményrészlet vonalaiban való elmerülés szép belépőt kínált nem csupán a lapszám szövegvilágába, de a szemlézés folyamatába is.

Az első szöveg, amely felkeltette az érdeklődésemet, Gubis Éva Négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre című, epizódokból álló (és a végére egy narratív keretbe összeálló) novellája volt: emberi jelenetek között állatjelenetek olvashatók, egyes szám, illetve többes szám első személyű narrációval. A természetrajz-stílusú, leíró szövegvilág paradigmaként közvetíti azt, hogy a természet részei vagyunk mi emberek is. A köldök(csonk) motívuma és a táplálkozásról való beszédmód már erősen előrevetíti a lapszám legerősebb tematikáját: a szövegek nagy részét áthatja a létélmények sűrű, zsigeri, felforgató, nyomasztó anyagszerűsége. A sűrű anyagszerűséget, a hétköznapi „undorítóságokat” és kegyetlenséget tematizáló szövegeket patetikusabb hangvételűek szövegek kísérlik meg tompítani, mégis előbbiek hatnak rám erősebben. Gerzsenyi Gabriella Nem akarom látni a vért című novellájában egy műtét közbeni belső monológ családi tragédiák sorozatát tárja fel.  Az Üvegszem című novella Salánki Zsófia tollából egy erőszak áldozatáról szól, aki a körülményei és szorongásai áldozata is. Gerzsenyinél a vér metonímiaként és metaforaként is működik, és az emlékezet anyagaként funkcionál. Ehhez kapcsolható Orosz István versei közül A város: „Magadból valamit itt kell hagynod, / neked is, mi majd a városé lesz”.

A lapszám egy másik visszatérő motívuma a macska. Szorosan kapcsolódik a zsigeriséghez azáltal, hogy a legmélyebb, irracionális, ellenállhatatlan ösztönök ábrázolhatók általa. Nyerges Gábor Ádám Napnál világosabb című, Elővázlatok egy készülő regényből alcímű, avíttas nyelvezetű kisprózáiban az elbeszélő empátiával és együttérzéssel fordul a karaktereihez, megadva nekik azt a szeretetet, amire vágynak. A Végtelen kút, kétszeri fordulás című szöveg konklúziójában ébred rá a falu nagy tiszteletben álló Márton doktora, hogy macskája feltétel nélküli szeretete jelenti számára a megfejtést az élethez, miközben nem képes megmagyarázni másoknak azt is, hogy miért csak úgy tud elaludni, ha a macskája rajta fekszik. Az Isten ments című szövegben Gedeon atya átkártyázza az éjszakát, majd a tivornya után szembesül az olvasó a tiszteletes legmélyebb szorongását okozó dilemmával. A szövegek erénye, hogy kedélyes nyelvezetbe és humorba ágyazva kapnak teret az egzisztenciális kérdések, amelyekkel a főszereplők végső soron egyedül maradnak. Gombás Katalin mindhárom novellája, így a harmadik című szöveg is a késleltetés eszközével él. Az Amaré angyalai újraolvasása során feltűnnek azok az elejtett megjegyzések, amelyektől egyenes út vezet a végkifejlethez, amely az álszent öreglány és a szomszéd macska viszonyára tesz pontot.

Papp István provokatív, vitaindítónak szánt tanulmánya Kinek a történelme? címmel, Gondolatok a XX. századi magyar történelem korszakolásáról alcímmel a magyar történelem nemzeti és népi megközelítésének szembenállását vizsgálja, a népi nézőpontú történelem szempontjai mentén mutat fel egy alternatív huszadik századi történelemfelfogást, a szakmát pedig a polifonikus tárgyalási mód alkalmazására biztatja.

Serf András Nagy Lajos Tízezer kilométer Szovjetoroszország földjén című, soha be nem fejezett riportkönyvének történetéről írt filológiai alaposságú feltáró tanulmányt. Radics Panka Benkő Barnabás festészete: Ellentétek dialektikája címmel írt elemzést a lapszám borítójának illusztrációját megalkotó festőművész esztétikai felfogásáról. Szöllősi Mátyás Mohai V. Lajos Matricák a költészet falára című kötetét dolgozta fel. A folyóirat új rovatában, amely az „Ingyen elvihető könyvek” címet kapta, Antal Balázs Nehéz lebegés, könnyű ereszkedés – avagy szökés a realizmusból címmel írt Panek Zoltán A földig már egy lépésben. (Egy szökés története, több kísérletben) című nagyregényéről.

Bárka 2026/1.

A lap Halmai Tamás Jeremiás húga című szonettkoszorújával indul. A szonettek kérdeznek: a létezés mögötti, mindent átszövő rendszerre, viszonyokra, jelentésekre, megidézve bibliai alakok sorát is. Végül A Debussy-sejtés című mesterszonettben csúcsosodik ki az a formális logikán túli érzékelés és látásmód, amely nélkül a kérdések is hozzáférhetetlenek volnának. Vörös István versei néhány oldallal később szinte folytatják Halmai gondolatmenetét, de a kérdéseket más szemszögből teszik fel: „A nem érthetőt hosszan nézni kell.” Vörös A gyilkos vers támadása című, valamint a Bev. az írói etikába című verseiben a költészetre és az írói attitűdre reflektál, termékeny vitaalapot szolgáltatva a témáról szóló diskurzushoz, amihez csatlakozhat Molnár Lajos Versinda fut című, az őzláb éneke alcímű költeménye is.

Oberczián Géza kisregény részletének egyik jelenetében az elbeszélőt és társát egy templom látványa nyűgözi le: „csak áll ez a valószerűtlenül magas torony a homályos égbe veszve, sejtelmesen, és az az érzésem támad először az életben, hogy sokkal több az ismeretlen dolog, mint amit valaha felfoghatunk, és ettől kicsinek és sebezhetőnek érzem magam.” Ez az élményleírás párbeszédbe lép a lapszám más szövegeivel, például reflektál a Halmai- és Vörös-versek kérdésfelvetéseire is.

A folyóiratban többen foglalkoznak Ady Endrével. Háy János novellájában a saját karambolja – kocsitörése – keretezi a törékenységet és összetörtséget, amellyel a költőre emlékezik; Borsik Miklós versében párbeszédbe lép(ne) Adyval; Lackfi János a Héja-nász az avaron egy fiktív keletkezési szituációját írja le novellájában. A Lackfi-novellát illusztráló vállmaszk mintha héjacsőrt ábrázolna, így érintkezik a vizualitás a szöveggel. A Műhely rovatban Borbás Andrea az Új versek megjelenésének 120. évfordulója apropóján írt tanulmányában – a többnyire levelezésekből feltárt – izgalmas részletekkel avat be a kötet megjelentetésének korabeli körülményeibe és fogadtatásába. Herczeg Ákos tanulmányában a múzsaszerep újjáélesztéséről elmélkedik, a Léda asszony zsoltárai olvasásához előzetes megfontolásokat ajánlva. A korabeli recepcióban nem került felmutatásra a ciklus újszerűsége, azonban poétikai jelentősége a vallomásköltészet kibillentésében, a szerelemmel kapcsolatos ellentmondások művészi színrevitelében áll: „[A]zon túl, hogy kimozdítja a reláció előre meghatározott szereplehetőségeit, egyszersmind dinamizálja a múzsához fordulás etikettjét.”

Marno János, Zsille Gábor, Endrey-Nagy Ágoston, Molnár Lajos, Simon Adri, Dimény-Haszmann Árpád, Stankovics Marianna, Ványai Fehér József, Kabai Henrik, Szuromi Pál, Gyukics Gábor, Gömöri György szövegei szövik át a Bárkát, olykor összekacsintva egymással. A gazdag, sokszínű szépirodalmi kínálat tág teret hagy a felfedezésnek. A Papírhajó rovatot vártam a legjobban, mert gyerekirodalmi rovatként számomra az igazán otthonos és kedves terep, így mindig ezt várom legjobban. Acsai Roland pattogó ritmusú versei, Várfalvy Emőke gyereknovellája és Pusztai Ilona Miklya Luzsányi Mónika Gaudiopolis, az öröm városa című regényéről írott kritikája alkotja.

Sütő Csaba András Tőzsér Árpád költészetének 1980-as években kibontakozó fordulatáról írt elemző tanulmányt, a lapszám eleji szonettciklust is jegyző Halmai Tamás tollából pedig Csoóri Sándor Közel az éghez című versének elemzését olvashatjuk (két másik Csoóri-versre – Ha megérintelek és Ha nem vagy itthon – való együttes reflektálással). A Figyelő rovatban Kolozsi Orsolya Krasznahorkai László A magyar nemzet biztonsága című regényéről, Elek Tibor Barnás Ferenc Most és halála óráján című regényéről, Baráth Tibor Spiró György Padmaly című regényéről írt recenziót, amely eszembe juttatta Papp István tanulmányát a Forrásból, amely a történelem nézőpontjait gondolta át. Nagy L. János Simai Mihály Végtelenkezdet című kötetéről alkotott benyomásait vetette papírra.

A lapszámot a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum Művészeti LEGmustra: Munkácsy Mihálytól Fajó Jánosig, Kuriózumok a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum Képzőművészeti gyűjteményében című kiállítás egyes tételeiről szóló fotók illusztrálják. Tóth Károly művészettörténész kiállításmegnyitó beszéde – amelyet nyomtatásban olvashatunk a lapban – izgalmas szempontokat kínál a különleges rekordokat felvonultató kiállítással kapcsolatban.

Kortárs 2026/1

A lapszám szépirodalmi szövegei – a váltakozó prózák és versek – szinte párosával, hármasával csoportosulnak egy-egy téma köré. Az első szövegek az öregedésből való visszatekintéssel, emlékezéssel, töredékességgel vannak átitatva. Ács Margit Tájidegen növényzet – Remeték V. című novellái különleges dramaturgiáját az adja, hogy a párbeszéd egyik megszólalóját halljuk csak, és az olvasó feladata a másik fél megnyilatkozásainak fölfejtése, egyrészt a beszélő reflexióiból, másrészt a befogadó saját képzeletével való kitöltése révén. A másik fél láthatatlan-hallhatatlan jelen(nem)léte egyértelmű, egy pillanatig sem érezni, hogy a „hősnő” velünk befogadókkal társalog, mert beszélgetőpartnere saját élményei és problémái kapnak teret függő beszéd formájában a párbeszédben. Az ezt követően olvasható szonettek Markó Bélától rímelnek a párbeszédekben kibontakozó emlékek tematikájára.

Jász Attila következő szövegében, amely a hatásosan orientáló Feltámadásgyakorlatok – Avagy 1 életem és több halálom Szofi Márszóval címet viseli, a hiányzó kedves sokkal kevésbé távoli, mint Ács Margit beszélőjének régi szeretője, ennek megfelelően a szöveg is ritmikája is dinamikusabb.

A három következő szerző szövegei a szorongás felől olvasva lépnek dialógusba egymással. Érdekes összecsengés, hogy Zalán Tibor A Versek a hagyatékból-ciklus hiányai – Avagy régi motívumok felébresztése cím alatt közölt két szövegében és Kontra Ferenc A tóparton, hirtelen című novellájában is a víz teréhez köthető a szorongás. Kontránál a világban létezéssel kapcsolatos szorongás rajzolódik ki, amire a külső hatások ráerősítenek. A novellában a szorongás okozta látásmód vezeti és határozza meg öngerjesztő folyamatként az ember életét, és az ember önmagáról és a világról alkotott képét. Ambrus Máté Non licet bovi és Gúnyafoltozás című verseiben is a szorongás belülről mardosó fajtáját tematizálja.

Gy. Szabó András A heimfeldi Krisztus című elbeszélése Mantegna Halott Krisztusáról szóló ekphraszisszal kezdődik, majd egy hollandiai kisváros templomát és a benne található Krisztus-képet írja le érzékletesen. Meglepetésként hat a szöveg vége, amely a vallomásosnak ígérkező felvezetés után végül hirtelen zár le, illetve be, és mentes marad bármiféle önreflexiótól.

A szépirodalmi szakasz utolsó szövege volt számomra a teljes folyóiratolvasó maraton csúcspontja. Molnár Miklós H. G. életének egy napja epifániába torkollik című novellája szarkasztikus, abszurdba hajló, eszeveszett tempójú ámokfutás, amelyben a megváltó Don Quijote de la Mancha személyében jelenik meg: „egy élemedett korú, torzonborz csodabogár áll az előszoba közepén, tündöklő fényben, hórihorgasan, ösztövéren, félmeztelenül, durva szálú, ősz szakálla merő gubanc, püspöklila úszónadrágot visel, lábán dzsungelzöld selyempapucs, fején ébenfekete cilinder. H. G. látására fölcsillan a szeme, szorosan magához öleli, gyengéden homlokon csókolja, és mély baritonján a fülébe suttogja: – El delito mayor del hombre es haber nacido” – vagyis: az ember legnagyobb bűne az, hogy megszületett. Molnár ezzel egyszerre idézi meg Calderónt és Unamunót; majd néhány sorral később József Attilát is. A lét értelmetlenségét a szöveg zabolátlan humorral és gúnnyal keveri emészthetővé. Az intertextuális vonatkozások, irodalmi előzményekre, történelmi helyzetekre és társadalmi problémákra való utalások H. G. és koporsótervező barátja hétköznapi élethelyzetét és viszonyait időkön, korokon átívelő távlatba helyezi, univerzálissá tágítva a pesszimista nézőpontot és a társadalomkritikát. A szöveg eltúlzott képekkel kelt erős hatást, így reggeli kávé helyett, téli fásultság és tavaszi fáradtság ellen is kiválóan működik.

Ezen a ponton nehéz is lett továbbolvasni a lapot, pedig a közvetlenül utána következő, Gvárdián Ferenc személyiségéről és életművéről szóló tanulmány (valamint a válogatott festmények) a művész „minden létezőben az »istenképiség« jelenvalóságát, a teremtés okát és célját, az életminőségek transzcendentális beágyazódását, útját, fejlődését” kereső-kutató személetével ellenpontot képez a folyóiraton belül, amely akár reményt is adhat.

A lapszámban olvasható elemzések közül kettőt emelnék ki. Bíró-Szemán Krisztina Mítosz és medialitás Weöres Sándor Tapéta és árnyék című művében című tanulmánya rendkívül izgalmas, a vers értelmezésének a Dionüszosz-mítosz felőli kibontását valósítja meg. Ungár Péter Kollár Árpád Nád című, 2025-ben megjelent verseskötetéről írt recenziót, amelynek középpontjában a szövegek hazafisághoz és identitáshoz való viszonyulásának méltatása áll: „Kollár költészetében a haza nem pátosz, és nem is egy ideál, hanem valami, amit mindennap csinálunk, a nyelvünkkel.” Mélyen egyet tudok érteni azzal a megállapítással, hogy a kötet „az év egyik kiemelkedő lírai teljesítménye”.

Összegzés

A Bárka első szövegéből, Halmai Tamás Tölgyek alján című, a szerző saját kézírásával is közölt szonettjéből választottam a szemlém címéül szolgáló idézetet: „És formák eleven térfogata / kitölt alkatot, kompozíciót”. Irodalmi folyóiratot olvasni többféleképpen is lehet, úgy is, hogy csak egy-egy szöveget veszünk elő. Ha azonban adottak a körülmények az elmélyüléshez, a teljes lapszámok egészében történő olvasása lehetővé teszi a teljes szövegvilág átfogó bejárását, többször visszatérve egy-egy szöveghez. Ez noha időigényes elfoglaltság, de felér egy új város megismerésével. Így a szövegek közel engednek magukhoz, hozzáférhetővé válnak mélyebb rétegei, segítenek a megértés felé vezető úton. Leendő magyartanárként kiváló lehetőséget látok a kortárs irodalom megkedveltetésére például egy „nyomozós játék” által, ahol diákok csoportjának adott témához kell szövegeket keresniük lapszámokban, majd azok egymáshoz való viszonyát bemutatni a többieknek.

Tóth-Csiki Zsuzsanna (Budapest, 1980): a közigazgatásból történt pályaváltás után a KRE BTK dráma- és színházismeret és magyar nyelv- és irodalom tanár szakos hallgatója. Kutatási területe a kortárs magyar gyereklíra.