De vajon képes-e ezután ugyanúgy nézni arra, akit élete párjának szánt? Nem tudta, megvan-e hozzá az ereje, hogy legyőzze magában az undort és a rettegést. 

Ha el is jön a végítélet, / a kárhozottak összerakhatják a környéket, / javíthatják a hibáikat.

A majd’ kétórás beszélgetés Neszlár Sándor és a szerzők lazaságának köszönhetően baromi felhőtlen volt, a figyelmet végig fenntartó. És ez jó, nagyon jó, de szerencsére még ennél is jobb volt a szövegek minősége.

Eloltotta a tüzet, lámpást ragadott kezébe, és megindult fölfele a sáncon. Eloldotta csónakját, és szorgalmas evezésbe kezdett. A folyó áramlatai teljesen elcsendesedtek. Csupán azt lehetett hallani, ahogy az evező belekanyarít a vízbe, majd kikel belőle.

bombatalálat Gyárvárosban / anyám arca télen a Visztula // a lövészárok alján / hegedül az óriás katona / a német harctéri pékségben / elkorhad a háború

körkörös mozdulatok, / megtört szívbe dinamit, szájba gyutacs, / benzin zselésedik a gyomrodban / itt a szerb határ mellett minden olcsó / telefonon rendelj egy nőt, mássz be a kamionba, ne vedd fel / az asszonyt

Megvallom, elsőre kissé elrettentő volt a felkérés, hogy 2022. áprilisi-májusi lapszámairól írjak szemlét. Nem vagyok ugyanis kiegyensúlyozott folyóirat-fogyasztó (ha nem vesszük figyelembe a 19. századi periodikákat, amiket a kutatási területem miatt naponta kell elővennem), így sokáig gondolkodtam azon, mik lehetnének a választásaim.

Vendégünk volt Tolvaj Zoltán, aki szerint az irodalom olyan, mint a kozmikus háttérsugárzás: a fogalmi esszenciája egy összemberi érzéki tapasztalatnak, amit a tudatunk időbe vetettsége hoz létre. Ahogy beszélni sem más, mint állandóan önmagad tolmácsának lenni, az irodalom az emberiséget igyekszik folyton tolmácsolni.

Reméltem, hogy magasra növök, ehelyett apró, alacsony termetű ember vagyok. És az apám nem kívánt fia.

Tudja, hogy már nem / jár át nevetés minket, / csupán az előfeltételek / szövik a szívkoszorúér / falán csüngő szellőket.

Vállunkra / vettük a keresztet, kicseréltük, letettük a sarokba, még / a legényes előtt, amikor azzal a szép lánnyal táncoltál.

A főfogást Mama savanyú uborkája koronázta volna meg, ha az egyik vendég nem néz ferdébben a kelleténél a másikra. Ez a nézés, a fény csúfos játéka elindította a szíveket a padlás felé. Erőszakosan feltépték az emlékek dobozait és a karmolás után maradt, fakuló sebeket. Mindenkinek egyszerre kelt életre a nyelve, a hangszála, préselték a vég nélküli mondatokat fogaik között.