Az ajándék, amit kaptál a nyelvtől, / hogy hallgatni tudsz. Érleld a hiányt, / érleld szájpadlásos pincemélyben / évszázadokon keresztül. Így kivárhatod / a csendet.

Ebéd felé mintha már nyugodtabbak lennének az emberek. Túléltük a délelőttöt. Megállnak pár pillanatra, és néznek. Hogy hallanak-e, nem tudom.

Ma másodjára lépett az égre / két nap, arasznyi távolságot tartva / egymástól. Keletet eltakarja / az orrvitorla, Jeruzsálemet / elállja az égtáj fénymázas pereme.

Vendégünk volt Kellerwessel Klaus, aki szerint az irodalom ugyanúgy világmegismerési és oktatási forma, mint a tudomány, csak míg a tudomány explicit, addig az irodalom az implicit tudásgyűjtés és -átadás eszköze. Ezzel együtt a tudományban is épp úgy jelen van a művészet, mint a művészetben a tudomány.

Megbízható forrásból tudom, hogy a szentendrei HÉV-megálló trafikjában is úgy néznek a vásárlóra, amikor irodalmi folyóiratokat keres, mintha legalábbis gyermekpornográfia után érdeklődne, de emiatt még nem kell feladni, a kitartó próbálkozás meghozza gyümölcsét.

A versek, amiket nem írtál meg, valahol biztos elmesélik / a hasadásokat a bőrödön, a lyukakat, amiken már átlátni, / hiába próbálod betömni vattával, falevéllel, papírral, / az összeforrt szemhéjat, ami mögött nem nyílik virág / (ilyenkor merre kell nézni, csak Pina Bausch tudja),

Az apró harkivi taxis elhitte segítőjének, hogy könnyedén felemelik az irgalmatlanul nehéz fekvőhelyet a fémépítmény enyhén lejtő sátortetejére. Miért is kételkedett volna, amikor hónapok óta kísértett körülötte a lehetetlen. Az előtte cipekedő lakli végig biztatóan mosolygott vissza rá, menni fog, druzse.

Olyan a befogadás, mint a szerelmeskedés. Egyre kifinomultabb, minél inkább megismerjük a benne lévő lényeg alapvonásait.

mari néni tekintetével / amit azóta is vakarok magamról / akkor is féltem de / most félek csak igazán / ahogy gyűrött arcommal / cigarettasárga ujjperceimmel / befurakodom / a létezés magányos rései közé

az istentelen hideg pályaudvarok Istene, / az elvetélt csecsemők Istene / az igazi nevem                 senki sem ártatlan, tudod, tudod? nem / baj         a te puha, fehér testedet nehéz megfogni, de majd / magamhoz veszlek

A sárga növénynek csak a fejét szedte le. Körbejárta a kis földrészt, mindenünnen lecsippentette azt, ami a leginkább kilógott. A második kör végére tele lett a kosara. Bement a házba, a fejekből kitépkedte a szirmokat, és feltett főni egy nagy lábas vizet.

a pincében nincsenek tükrök. csak lámpák. / anya rám néz a haldokló fény alatt. / ha néha találkozni akarok magammal, / barna szemében igazgatom a koszos tincseimet.