Rabok foglalkoztatnak rabokat / az újra simított falak sokadik üzemében.

Mintha csak egy kannibál hentespultja fölé kitűzött ábrát nézegetnénk, amire az van írva, hogy az emberi test részei. Amikor kimozdulok otthonról, ezek a sziluettek segítenek a túlélésben. Jobban vagyok. Visszaülök, még senki se foglalta el a helyemet. A kismutató megint fordult egyet. A könyökömmel a térdemre támaszkodom, az arcomat a tenyerembe engedem. A szemhéjam mögött foltok úszkálnak. Anyuka azt mondta, amikor kisfiú voltam, hogy csak bánat jár a nyomomban, majd megsimogatta a fejemet.

sose szabadott beszélni / pedig volt mikor minden pesti / tudta hogy a hatvankettedik és a hatvannegyedik perc között / a szűcs sanyi / lebeg

Meló közben nem sokat gondolkozik az ember, szakad róla a víz, megszokja a sófoltokat, hogy a testnek szaga van, gürcöl, mint az állat, lépcsőkön figyel, le ne guruljon, belenyúl a kiálló szögbe, húsba fut a csempevágóval, a vér is csak olyan, mint az izzadság. Van. Estére olyan éhes vagyok, állva kanalazok a fazékba, mossálkezet, szól rám Kriszta, mintha erre energiám volna, üljélmárle, szedek neked, mit tud ő arról, amikor előbb fogy el az étel, mint hogy felfognád, eszel [...]

milyen érdekes a környezetszennyezés, / a bolygó apró csodáit palackokba zárjuk

Üdvözöld a párolgásból eredő hőveszteséget. / Utazz minél távolabb magadtól. Keresd a hegyek társaságát.

Mindent úgy csináltam, ahogy a cikkben állt. Többször is végigolvastam a lépéseket, és hetekig gondolkodtam, hogy megtegyem-e, mert ha az ember rászánja magát, az komoly következményekkel jár. Nem lehetünk elég óvatosak – gondoltam.

A megoldás az lenne, / ha elkezdenénk óvszert gyártani nőknek / és fogamzásgátlót férfiaknak.

Megjöttem mondja az alak. Valóban megjött, mondja a férfi. Az alak belép az ajtón. Hol van, kérdezi az alak. Mindenhol, válaszolja a férfi. Az alak elindul a konyha felé, halad előre, de a felső teste nem mozdul, mintha csak lebegne. A táskáját a padlóra dobja, a nő feláll a kanapéról, kezét a csípője mögé teszi. Megrágja a tévévezetéket, mondja a nő.

nem kell tekintettel lennem magamra / csak bámulom ahogy gondolataidat a vízbe mártod / és szétfolynak az ujjaid.

Délután fölkeltettem a kutyákat, hogy menjenek ki a kertbe, és kergessék el a fák közül a nyesteket. Aztán rendet tettem a lakásban, kiszellőztettem, és elolvastam az újságot. Fárasztó, borús délután volt. Egy fehér autó kétszer is végigment az utcán oda és vissza, de mire kimentem, hogy megnézzem, kit vagy mit keres, eltűnt a kanyarban.

Ilyen szépen mondta, hogy szavait / megértsék még a pestiek is, majd meghalt, / atyátlanul, mert nem vigyázott rá az Isten.