nem kell tekintettel lennem magamra / csak bámulom ahogy gondolataidat a vízbe mártod / és szétfolynak az ujjaid.

Délután fölkeltettem a kutyákat, hogy menjenek ki a kertbe, és kergessék el a fák közül a nyesteket. Aztán rendet tettem a lakásban, kiszellőztettem, és elolvastam az újságot. Fárasztó, borús délután volt. Egy fehér autó kétszer is végigment az utcán oda és vissza, de mire kimentem, hogy megnézzem, kit vagy mit keres, eltűnt a kanyarban.

Ilyen szépen mondta, hogy szavait / megértsék még a pestiek is, majd meghalt, / atyátlanul, mert nem vigyázott rá az Isten.

Üveges tekintetekbe rejtjük bőrnélküliségünket, / memóriánkat formaldehidben oldjuk

Elsőnek a leggonoszabb kérdést tettük fel, amire a Litmusz nyolc éves történetében pár kivétellel nem is kaptunk soha igazán kíméletlenül egyenes választ: hogy mit nem érdemes olvasni. Ezúttal már az alkoholfogyasztás zenitjén indultunk útnak válaszokat gyűjteni, névtelenség és hangtorzítás ígéretével.

Remek megtapasztalás volt az Alföldben, az Apokrifban és a Látóban megjelenő szépirodalommal, recenziókkal és tanulmányokkal találkozni a nyár folyamán. Úgy gondolom, távolról sem vagyok annyira jártas a folyóiratirodalmat illetően, mint amennyire lennem illene egy efféle szemle összeállításához, viszont annál inkább remélem, hogy valahányszor lehetőségem adódik még ilyen jellegű tájékozódásokba bocsátkozni, ugyanazzal a zöldfülű rácsodálkozással és esztétikai élménnyel maradok, mint jelen esetben.

Mitől lesz hasznos egy szöveg? Létezik egyáltalán ilyen? Amennyiben igen, mit jelent számunkra a haszon? És kit szolgál?

Sorozatunkban felkértünk néhány szerzőt, hogy a kérdéskört körüljárva írjon nekünk „hasznos szöveget”. 

A rizsszemek között a Szentlélek morog, / de a Konyhás Karcsi megcsöcsörészne, és / szentlélek rebben, száll fölötte éhes alkotó.

ivadékaim bűnből fogant leleménye / újra és újra visszavarázsolja az édent

Mitől lesz hasznos egy szöveg? Létezik egyáltalán ilyen? Amennyiben igen, mit jelent számunkra a haszon? És kit szolgál?

Sorozatunkban felkértünk néhány szerzőt, hogy a kérdéskört körüljárva írjon nekünk „hasznos szöveget”. 

A folyosó nem adja magát, és nem is lesz vége, már tudom. Fény-gombolyag fény-gombolyag után, szoba szoba után, alvó élet alvó élet után a boncasztalokon. 

Fogaim között a sóvárság csikorog. Nyálam hiányát nyelem, a torkom hamarosan összeszorul. Az ösztön visz előre. Mirjam itt sétál mellettem, mintha csak kirándulnánk, büszkén jelenti, megérkeztünk úti célunkhoz. Ahogy ránézek, fáradtságnak nyomát sem látom, és amennyire taszított egész eddigi utunkon, most egyszeriben annyira tisztán és érinthetetlenül áll előttem. Nem értem. Nem értem a karján és kézfején a hibátlan, fehér bőrt, amin nyoma sincs a mindenütt pusztító, levedző kórságnak [...]