azt kérdezik, mi marad utánunk // feljegyzések a testről / tökéletlen ciklusok / parókák / piros kéziratok

Lélegző tárlat ez a város, / bentről befelé néznek az ablakok. / Többezer tájház között / egyetlen panelsor a lakótelep. / Ötlyukú híd alatt porzik a puszta.

Amikor a másik teste / már elég kemény / és fel tudja állítani, / óvatosan felmászik / rajta. Nem marad / tovább, hogy ottvesszen / az izmok elernyedése / után, a bélsár bűzében. / Fentről egy bottal / megpiszkálja, / mire a másik eldől.

Jó futó voltam a suliban. Ez mentett meg a bombák elől, amikor kirobbant otthon a háború. Anyám feladta a vitát az élettel, a gyám azt mondta, meghalt, közben minden áldott nap ott áll a Nagykörúton, és mikor elmegyek mellette, sápadtan rám mered.

Vendégünk volt Harmath Artemisz, aki szerint az irodalom játék, amely kidomborítja a nyelv tulajdonságait. Szellemi- és beszélgetőpartner, az olvasása interaktív tevékenység, melyet ugyan főleg magányosan művelünk, mégis egy közösségbe lépünk általa.

Csodáltam a lovasgaz- / dákat, hogy szekerezés köz- / ben honnan tudják: a ló vizel- / ni kíván?

Nehézvörös lázkeresztek a homlokfalakon, / labilis motívumok rozsdás kapuk rácsain, / sötétségszekvenciák. / Valahol most száz feldíszített elefánt, / világít az éjszakában.

...rádióelőadásában Babits fordíthatatlannak nevezi Swinburne-t. Első pillantásra úgy tűnik, Babits nem volt termékeny Swinburne-fordító. Ez azonban illúzió...

csapkodja őket eső tépi a szél / beborítja a hó dönti őket / a földnek a meleg a fagy / szívja csontjaikból az erőt / ezek meg kártyáznak / benn a meleg söntésben / a csempekályhának vetett háttal

Aztán susogni kezdtek a vízmű körüli bokrok és fák. Először a szomszéd házak macskái és kutyái érkeztek meg, csupa foltos, tarka összevisszaság. Kisvártatva a közeli erdőből osont elő három róka. Utánuk halkan röfögve két vaddisznó bújt be a kerítés résein.

Olyan, akár egy anyaméh, de / csak férfiakat képes kihordani. / Ő magához húz minket az égboltra, / mi csókot nyomunk jéghideg arcára, / magunkba szívjuk temetőszagát, s ő / fehér igáslovak patáinak kopogását / suttogja fülünkbe.

A kutyafuttatóban megcsörren a telefonom. Rita szaggatottan beszél, kapkod a szavak után.  Vesz egy nagy levegőt. A fülemhez tartom a telefont, amíg felszedem a kutyaszart, és megértően „ahamm”-ozok. Megkérdezi, találkozhatnánk-e.