Kereszt autója furcsa volt. Egy régi BMW, amiben nem működött a sebességmérő, az volt a csoda, hogy egyáltalán elindult. Attól tartottam, ha felnyitom a motorháztetőt, a motor helyett egy seprűt találok benne.

Még a tavalyelőtti esés után figyeltem fel rá, hogy mindenki sokkal kedvesebb, ha bottal járok, úgyhogy már inkább le sem teszem. Ha meglátok valakit az utcán, rögtön görbítem a hátam. Olyankor megállnak, érdeklődnek a hogylétem felől. Én meg mondom nekik, hogy egyedül vagyok, nincs segítségem, derekam, hátam, lábam, kezem fáj, de lényeg, hogy egészség legyen.

A vízben több tucat fekete, úszósapkás fejet véltem felfedezni. De rendesen elkolombuszoztam! Még a végére sem jutottam amúgy logikussá váló gondolatmenetemnek, ami megválaszolná a kérdést, hogy mi a fenéért hordanak az emberek úszósapkát az óceánban, mikor rájöttem, hogy azok nem emberek. Hanem fókák.

Végül pedig biztosan tudnak szerezni a fiúkkal valamit a Szent Rókustól, leginkább valami apróbb testrészt vagy hasonló maradványt, és ha rá hallgatnak, akkor a Szent Rókust választják, mert igaz, hogy a népszerűsége, így, hogy egy ideje nem volt komolyabb pestis, lecsengőben van, de előbb-utóbb úgyis jön megint valami járvány, ez majdnem olyan biztos, mint a Teremtő szeretete.

Nyolc hónappal később, tizenhat óra vajúdás után a kis Panka felsírt. Teljesen lila volt és szívbemarkolóan ronda. Dani végtelenül boldognak érezte magát, de zavarba is jött egy kicsit, hogy mit kellene csinálnia, miután kitessékelték a folyosóra.

Megjelenik az első indiai kolléga. Mindig ez a legkínosabb, amikor még nincs bent a menedzser, csak néhány kisebb hal, mint ők ketten. Olyan felületet használnak a cégnél mítingelésre, amin nem tudják kikapcsolni a kamerát és a mikrofon lenémítását is csak az admin engedélyezheti. Az indiai is fáradt, meg sem próbálnak beszélgetni a köszönés után, csak hallgatják egymás lélegzését.