Hírlevél feliratkozás

Keresés

Fotó: Kiss Gábor Gergő

Salánki Zsófia: Dinnyelé

Eszter feltápászkodott, megfogta a srác karját és elkezdtek csoszogni a mosdó felé. Ahogy elhaladtak a katéteres pasas előtt, az felhördült, az évtizedes dohányos slejm csak úgy bugyborékolt a torkában. Ne aggódjál, engem néz, lefogadom, azt hiszi, hogy én vertelek szét, mégiscsak én vagyok az egyetlen cigány a folyosón. Eszter felpillantott a srácra, látta a fanyar mosolyt, de megszólalni megint nem volt ereje. 

Bővebben ...

Fotó: Csoboth Edina

Tóth-Bertók Eszter: A lakáskulcs

Végül arra jut, hogy otthon hagyta. Talán be sem zárta az ajtót. Még sohasem fordult elő velem ilyen, szabadkozik, a nő, úgy tűnik, hisz neki, azt mondja, nagyon sajnálom, ő meg arra gondol, hogy tényleg, még sohasem fordult elő vele ilyen. Hazudik. 

Bővebben ...

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Takács Nándor: A fehér út

Olykor hollók rövid párbeszéde hallatszott a magasból – kvarara, kvakk-kvakk – aztán ismét csend borult a vidékre. Egyszer egy szarvasbika ugrott át előttünk az úton, csaknem megbotlott a mély árokban. Az előttünk járó férfi is hátrafordult a neszre, majd a bika eltűnt a sűrűben, ő pedig letért az útról és belépett a fák közé.

Bővebben ...

Fotó: Szilveszter József-Szabolcs

Szilveszter Andrea: Beavatás

Nagyon tetszett egy fiú. Egy teadélutánon végre a közelébe férkőztem, azzal a tipikus odaadó és kedves vagyok módszerrel, amit aztán a későbbiekben is gyakran alkalmaztam. A tombolán nyert süteményem adtam neki, mert ő nagyon csalódott volt, hogy a tíz tombolájából egyet sem húztak ki. Átadtam a csokis sütit, ő megköszönte és még futtában megkérdezte, hogy miért ilyen kövér a lábad? 

Bővebben ...

Fotó: Nemes Eszter

Vecsei Márton: Akkor a tél

Szóval mi itt vagyunk, de nincs kire főzni, nincs ki után takarítani. Nincs munka! Nem maradhattunk tétlenül! Ha nincs tétje annak, hogy itt vagyunk, az nem jó senkinek sem, már morálisan. A munkáért kapunk fizetést, a fizetésért szabadságot. Munka nélkül honnan tudnánk, hogy mikor van szünetünk? Kellett valami munka, ami azáltal válik munkává, hogy addig, amíg nincs munka, ezt csináljuk. Napi nyolc órában. Nem valódi, persze. Műmunka. Mű téttel.

Bővebben ...

Fotó: a szerző felvétele

Nagy Levente Tamás: Három etűd (III.)

Háztűznézőbe készült, így hát, hogy alkalomhoz illő legyen megjelenése, leporolta régi-régi öltözékeit.  Meg aztán olvasott Kantot és Moritzot, hogy jobban beilleszkedhessen az úri közegbe – aminek az eredménye csak annyi lett, hogy meggyűlölte a paragrafusokat, a késeket és faliórákat.

Bővebben ...