Baqais Dávid: nem lenne boldogabb

Részletek

Írta: Baqais Dávid

és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez

nem lenne boldogabb, ha az anyjával élne egy angyalföldi panelház hetedik emeletén, és újabban újlipótvárosban hordaná ki a kerületi lapot postaládáról postaládára, combközépig lógó hátizsákkal és évszaktól függetlenül pufikabátban, de akkor sem, ha ehelyett egy charity shop jóemberkedő tulajdonosa a megváltozott munkaképességére tekintettel felvenné a boltjába, mert itt egy novemberi reggelen olyan pánikrohama lenne egy véletlenül összetört hógömb miatt, ami miatt rá kellene hívni a mentőket, és a pszichiátrián értené meg először azt a szót, hogy szorongás, és nem azért, mert előtte soha nem hallotta, hanem mert nem tudta, hogy a legkisebb felelősségtől mellkasára telepedő görcsöt nevezik annak, de akkor sem lenne boldogabb, ha ezek miatt sajnálnád, és akkor sem, ha mindezt beleírnád a szövegedbe,

és akkor sem lenne boldogabb, ha házasságának huszadik évében döbbenne rá a horvát tengerpart egyik elhagyatott partszakaszán a családi nyaraláson, hogy nem szereti a férjét, és akkor sem, ha ehelyett egy barátoknál tartott szilveszteri buliban káposztásmegyeren valójában arra döbbenne rá, hogy nem a férjét nem szereti, hanem a férfiakat, és akkor sem, ha utóbbira nem káposztásmegyeren döbbenne rá, hanem egy balatonakarattyai nyári tábor zuhanyzójában, de igazából akkor sem lenne boldogabb, ha őszinte lenne magához, és beismerné, hogy erre egyáltalán nem kellett rádöbbeni, mert valójában mindig is tudta,

és akkor sem lenne boldogabb, ha budapest legszomorúbb külvárosi buszmegállóiról készítette volna az első installációját, de mivel ezzel nem tudott pályázatot nyerni, ezért a poszthumán ökológiáról készítette, és akkor se lenne boldogabb, ha aztán öt vesztes pályázat után elkezdene egy kocsmában pultozni, hogy leplezze az ismerősei előtt az örökölt transzgenerációs vagyonát, ami miatt folyamatos bűntudatot érez, de akkor se, ha megtudná, hogy a barátjának háromszor annyi van a takarékszámláján, mint neki, és ő még bűntudatot sem érez, és akkor sem lenne boldogabb, ha nem a moméra járt volna, hanem az új színműre, de nem azért, mert a régi színműn boldogabb lett volna, hanem mert sem színészként, sem konceptuális művészként nem lenne az, és nem azért, mert valami más akarna lenni, hanem mert soha nem akart semmi lenni, és akkor sem lenne boldogabb, ha egy vízivárosi pszichoterápiás rendelőben rájönne, hogy mindez azért van, mert nem csak vagyont lehet transzgenerációsan örökölni, hanem terápiarezisztens depressziót is,

és akkor sem lenne boldogabb, ha anyai nyomásra tízéves kora óta versenyszerűen műkorcsolyázna, és élete legfontosabb kűrje előtt két héttel elütné egy biciklis az üllői úton, majd a kórházban az apja hozzávágná a fejéhez, hogy nevetséges élete legfontosabb kűrjének nevezni a dunaújvárosi jégcsarnokban tartandó selejtezőt, mert nem is az anyja miatt vagy az apja ellenében műkorcsolyázna, hanem mert tizenegyedikben azt mondták neki, hogy nincs érzéke a számokhoz, így nem ment el mérnökinformatika szakra, ahol egyébként nem azért nem lett volna boldogabb, mert itt nem bicikli ütötte volna el, hanem megerőszakolták volna a gólyatáborban, hanem mert másodéves korában magától jött volna rá arra, hogy tényleg nincs érzéke a számokhoz,

és akkor sem lenne boldogabb, ha ezt a szöveget nem a barátainak mutatná meg, hanem elvinné a műhelybe, ahol azt mondanák, hogy bár izgalmas benne a rekurzív nyelvjáték, a feloldás mégis kissé tét nélkülivé teszi, és akkor sem lenne boldogabb, ha ehelyett azt mondanák, hogy izgalmas benne a rekurzív nyelvjáték, de emelni kéne a tétet, és nem azért, mert valójában az apja elismerésére vágyik, vagy valami hasonló közhely, hanem mert amikor már majdnem boldog, akkor másra sem tud gondolni, mint hogy el fogja veszíteni.

Baqais Dávid 1996-ban született, Budapesten él. Verset, prózát ír.