A következő fejezet a könyvemben a viharról szól. Sok negatívum kötődik hozzá, pedig természetes jelenség, és nem veszekedéseket vagy sorscsapásokat jelez, csak figyelmeztet, hogy itt az ideje egy fontos döntésnek, valamint a nagytakarításnak, különös tekintettel a tükrökre és a nyílászárókra.

Elnézést kérek, próbálok nem rohanni, végre ott állok kinn a körfolyosón, nézem az eget. Szikrázóan kék, sehol egy felhő.

Rossz szekér jön, kövek esnek le róla. A nő félrebeszél, vérglóriát rajzol magának a piszkos földön. Körbeállják a labirintust, állnak a tündöklésben.

Hamar összejön a baba. A vizsgálatok eredményei mind rendben vannak, alacsony rizikó, alig hízom. Andor kényeztet, masszírozza a derekam, velem együtt csinálja a kismama tornát.

Furcsa az ideiglenes, ám annál szorosabban összeszíjazott élet-halál szövetség ezzel az idegennel, akinek most a kezébe adta az életét.

A Krakatau 1883-as kitörése tizennyolc köbkilométernyi hamufelhőt szórt a sztratoszférába. A lökéshullám hétszer kerülte meg a Földet. A szigetvulkán nyomtalanul eltűnt.