Rezeda Réka: Amikor a temetéseden a fejemre hugyozott egy felhő
- Részletek
- Írta: Rezeda Réka
Meg is írtam a szöveget, odaadtam apának, ő átfutotta, és egy rohadt nagy pofonnal felelt, azt mondta, ezt a borzalmat nem adja a búcsúztató kezébe
Meg is írtam a szöveget, odaadtam apának, ő átfutotta, és egy rohadt nagy pofonnal felelt, azt mondta, ezt a borzalmat nem adja a búcsúztató kezébe
A szárazság nem csak a természeté. Szomjúság az életre. Az élőre. Erőszakkal vagy csendben, táncolva vagy imádkozva. Mind az esőre vágyunk.
Grand Canyon madártávlatból, hazaküldtem neked a képeslapot üresen, egyedül a címzés árválkodott rajta, mert a címed minden országban kívülről tudtam, mint a vércsoportomat, csak írni nem volt időm rá semmit.
barlangos percekben és örökkön / valóságig kiállított pillanatokban / ahogy akkor is aggódtam le fog / szakadni az ég hisz az erdőben / voltunk tető nélkül az ágak alatt
Innen lezuhanni, a mumpszos égnek könnyű csomói közül. / Annak bizonyosan hírértéke lenne.
2. oldal / 2