de hiába forrt össze szent stigmám és hiába szórom szét rózsafüzérem és hiába tépem szét démonaim és hiába támadok fel az egymáshoz varrt két döglény fölött a táncparketten barázdáim tovább mélyülnek river sírjáig és a föld középpontjáig és még azon is túl amíg meg nem rokkantják amíg szét nem törik testem világát

jöttek nem is dörömböltek nem vártak ajtónyitást vendégszeretetet kávét vizet süteményeket ők nem vendégeskedni jöttek hanem gyilkolni ölni vért ontani az én véremet mert túl sokat tudtam én hogy egy idő után baj leszek nekik miért hoztam fel magamhoz alexet ó miért 

Egyszer bodobácsok állták körbe a Nagy Hős halotti szertartását, egy különösen nagy szarvasbogártetemet, amit aznap délelőtt találtam. Virágokat gyűjtöttem, és loptam egy kicsit a mama parfümjéből a ceremóniához. Nem akartam, hogy meghallják a felnőttek, ahogy én, a főpap, halotti beszédet mondok. Átsegítem a nagy szarvast a túlvilágra. 

Majrés vagy, unokám, mondaná a papa, és nevetne. Jobban fél az tőled, mint te tőle. Ezzel már gyerekkoromban sem értettem egyet, meg is mondtam neki. Ez fel mer rám mászni, én meg ránézni se merek. Erre még jobban nevetett, gondolom, hogy a büszkeségét leplezze.

Biztos volt benne, hogy a sok kuki mindent tönkretesz. Benne még csak egy volt, és tessék, ötvenévesen az Akváriumban takarítja a katicapöttyösen hagyott vécéket, a férje börtönben, és van egy tökkelütött fia, aki egy lottószelvényt sem képes megvenni neki, hiába kötötte a lelkére.

Később e gőzeltávolítást segítő műveletről mindig a bennszülöttek jutottak eszembe, és a fölkoncolt Cook kapitány, szerencsétlent azért aprították miszlikbe, mert a helyi törzsnek egyik percről a másikra hirtelen megváltozott az istenszemlélete.