A segítő beszélgetések alatt egy felfújható karúszót szorongattam, megnyugtatott a műanyag élettelen recsegése. A pszichológus azt mondta, jót tesz, ha van kabalám.

Józsi berúgta a tűzpiros Babettát, és indult. A földúton hatalmas volt a sár, kétoldalt meg derékig ért a fű. Karcolta a hegye a szürkéskék ködöt.

Negyvennégy éves vagyok. A tortán kétszer négy gyertya van. Nem bírom őket egyszerre elfújni. Ajándékba egy bőrkötésű naplót és egy töltőtollat kapok. Nagyon tetszik, kényelmes írás esik vele a vastag papíron.

Az öltözőben belefutok egy régi ismerősbe, Kiss Misibe, aki korábban testépítő volt, de még mindig akkora a háta és a karja, mintha egy génmódosított szuperember lenne, akit kizárólag azért hoztak létre, hogy lenyomja Hulkot.

Újraolvasta a névlistát. Erőlködött, de nem tudott visszaemlékezni, pontosan melyik névnél is történhetett a baleset.

A víz szinte hideg, a színe pedig tényleg olyan türkiz, mintha üvegben gázolna, lelát a barázdás homokig. Gyengéden átmossák a hullámok. Addig lebeg, amíg fázni kezd, addig csókoltatja magát a nappal, amíg már égeti.