A külvilággal rég nem érintkeznek, nem vágyják a találkozások kényszerét. Üvegházuk bővelkedik málnában, igyekeznek a poloskákat távol tartani.

Az volt a kívánsága, a Jézuska hozzon neki egy gyönyörű fürdőszobát. Olyat, amiben kád van, mosdó, hatalmas tükör, melegvíz, meg benti vécé, hogy ne kelljen a hidegbe kijárkálni, szebbet, mint amilyeneket a sorozatokban mutat a tévé, hát mit lehetett erre mondani?

Kinyitotta a hűtőt. Egy darab vaj, két paradicsom, egy megbontott Ostoros rozé. Főznie kéne valamit.

Átbotorkálok a szomszéd szobába, ellenőrzöm, hogy a gyerekek felébredtek-e, a kisebbik takaróját az álláig húzom, ő a fázósabb. Az orvosok nem sok jóval biztattak, de azért reménykedtem. Néhány napja még beszéltem vele.

És egyébként is, mi lesz a következő kuruzslóság, amivel előáll a betegeken élősködő gazdaság? Fájdalomcsillapító rétes? Kiwis-lóbalzsamos jégkrém? Lelkiismeret- és vesetisztító protein shake?

Luna azt ígérte, hogy elkíséri hamvakat szétszórni, de nem tudja elképzelni, hogy levezetnek kétszázötven kilométert, közben Luna megint előadja, hogy a csávója belefújja az orrát a csapba, a hajzselére nem teszi vissza a kupakot, úsznak a zselében, pedig szerinte kábé nincs is haja.