Ádám Gergő: Bőrkarfiol (II. rész)
- Részletek
- Írta: Ádám Gergő
A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék.
II. rész
Az ajtó hirtelen kitárult, eltűnt minden fény. Egy kéz ragadta meg Ferencet, és kirántotta a vagonból.
– Miért nem nyitotta ki? – förmedt rá Behemót, aki még mindig nem engedte el Ferenc ruháját. – Szétlocsolta a benzint?
– Benzin? – Ferenc lenézett, és tényleg ott volt a kezében a kanna.
Behemót türelmetlenül sóhajtott.
– Mennünk kell! – mondta, és a kombi felé szaladt.
Koppanás, füttyentés, majd csörömpölés hangzott. Behemót megtántorodott, és a földre zuhant. A kombi motorja felbőgött, vakító fénnyel ragyogtak fel a reflektorai, és Behemót felé lódult. Ő a fejét fogta. Az autó tovább gyorsult, leírt egy félkört körülötte, majd csattanva megállt. Ferenc a motorbúgás ellenére is hallotta a nyögést. Először azt hitte, Behemót, aztán a tolatólámpák vörös fényében meglátta az alakokat. Éppen csak kilátszottak a vasúti kocsi mögül. A taxi és a kocsitető között láncok feszültek. A vagon, amit Ferencék fel akartak gyújtani, Behemót felé billent.
– Ne! – ordította Ferenc.
A lába megbicsaklott. Éppen, amikor a vagon elérte a holtpontot.
– Úristen! Ne!
Behemót felült. Feldagadt arcát vér borította. Aztán a személyszállítóra nézett, és felsikoltott. Feltartotta a karját, lábával tolta magát, el a sínektől.
A vagon visszhangos csattanással ért földet, maga alá temetve Behemót lábszárát. A férfi felkiáltott, de mindjárt el is ájult. A motorbőgés abbamaradt, de a vörös fény továbbra is megvilágította a vasúti kocsit. Emberek másztak rá, léptek elő mögüle. Lehettek vagy negyvenen, de csak egyikük sétált Ferenchez. Olyan volt, mint egy vörös árnyék. Csöndben nézett le rá.
– Segíteniük kell rajta! – ordította Ferenc.
– Rajta már nem segíthetünk, de rajtad még igen – szólalt meg rekedtes hangon.
Elkapta Ferenc kezét. A kanna már nem volt benne. A férfi könnyűszerrel feszítette ki az ujjakat, és húzta ki az érmét. A másik kezében rugóskés kattant.
A társai körülvették és lefogták Ferencet. Arcát a porba nyomták. A reszketeg hangú felhasította Ferenc ruháját, és a húszfillérest a hátán lévő kis lyukba lökte.
Ferenc megint a szülei hálószobája előtt volt. Az ajtó kitárult, és ott állt Behemót. Mosolygott. Gyűrött ingét a nadrágjába tűrte, aztán a mutatóujját az ajka elé emelte, és Ferenchez hajolt:
– Csukd be a szemed!
Ferenc becsukta. Huzat támadt, ami elvitte az olcsó parfüm és a verejték szagát, de Ferenc még mindig a közelében érezte Behemótot. Kipattant a szeme. A férfi eltűnt. Nem volt előtte semmi, csak a nagy sötétség, pedig biztos volt benne, hogy Behemót ott van. Talán mögötte. Megfordult, aztán újra és újra, míg szédülni nem kezdett. A gyomrát egyre nehezebbnek érezte.
Amikor meghallotta a kopogást, kinyitotta a szemét. Ezúttal nem csak képzelte. Egy nő nézett be a taxi utasoldalán. Látszott rajta, már megbánta a dolgot, de ha már így alakult, megkérdezte:
– El tudna vinni…
Ferenc felrántotta a kilincset, kilökte a kocsiajtót, és a földre zuhant. Vörös masszát hányt maga elé és a kezére. Amikor percekkel később végre abbahagyta, a szédülés is enyhült. Arrébb kúszott a hányástócsától, és a hátsó keréknek támasztotta a hátát. A nadrágjába törölte a kezét. Tömött pamacsokban szállt fel a lehelete, csípős hidegre virradt. Egy liget melletti üres parkolóban ült, de ezen túl fogalma sem volt, hol. Hallgatta a madárcsicsergést, a messze dolgozó munkagépeket. Kábán a zsebébe nyúlt, és miután előbányászta a telefonját, hosszan, ügyetlenül babrált vele. A keze reszketett. Fel akarta hívni az apját, bár nem tudta biztosan, mit és hogyan fog mondani. Behemót. Mire feleszmélt, már az apja magas, rekedtes hangját hallotta a füléhez szorított készülékből.
– Az a rohadék végigbaszta a fél tömböt. Mi csak-csak átvészeltük. A terápia segített, de fogadni mernék, hogy…
– De volt agyara?
– Miről beszélsz?
– Szemfoga. Jobb felül.
– A tegnapi foglalása miatt.
– Mi? Milyen foglalás. A szemfoga milyen volt? Hatalmas, ugye?
– Ezt meg honnan veszed?
– Láttam. Amikor feljött hozzánk.
– Anyád azt mondta, olyan nem volt.
– De láttam. Mutatta is, hogy egy szót se.
– Fogalmam sincs, hogy ezt honnan veszed, de…
– Amikor a húszfillérest találtam. Emlékszel?
– Rémlik. Aznap mentünk… Jól van?
– Jól… Nem voltál otthon.
– Akkor voltam a pályázat-eredményhirdetésen.
– A Behemót átjött anyához.
A vonal végén csönd.
– Apa?
– Jól van, uram?
– Uram? Milyen uram?!
– Az étteremből telefonálok. A tulaj vagyok.
– Adja vissza a telefont az apámnak!
Megint csönd. Aztán recsegve, egymást váltva más-más hangok szólaltak meg.
– A tegnap este miatt keresem. Az ételbe… datudatudatu… csattanó maszlag… a hívás folytatásához dobjon be húsz fillért!
Ferenc az arca elé tartotta a készüléket. Egy darabig csak nézte a kijelzőt, aztán a piros telefonikonra nyomott. Hát… utólag is boldog névnapot, Ferikém, gondolta. Egész testében reszketett. Fogai össze-összekoccantak. Megint émelygett. A gyomra elnehezedett. Lehúzza a sok bedobált érme, futott át az agyán. Feltápászkodott. Éppen csak egy pillanatra látta, hogy Behemót a sofőrülésen ül. Térdből leszakadt, vérző lábbal. Feje groteszkül hátrafordult. Vigyorgott. Méretes szemfoga még jobban kilógott.
Ferenc előregörnyedt, percekig hányt és öklendezett.
Amikor ismét felnézett, már csak a pénztárcája hevert az ülésen. A tárca után kapott, és a földre szórt belőle minden aprót. Észre sem vette, hogy a másik keze derékból kirángatta az ingét, és a szúró-viszkető érzés irányába nyúlt. Minél idegesebb volt, Ferenc annál jobban piszkálta az érményi szemölcsöt.
Ádám Gergő 1988-ban született, Kiskőrösön
