Csízió - Kazsimér Soma: Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt

Részletek

Írta: Kazsimér Soma

Szerzőink értik a csíziót!

Öt költőt kértünk arra, hogy értelmezzék a csízió kifejezést. Eredetileg olyan naptárat jelentett, amely nemcsak az év rendjét, hanem jövendöléseket, álomfejtéseket is tartalmazott. Egyfajta kézikönyv volt az időhöz – hiedelmekkel, figyelmeztetésekkel, tanácsokkal. De hogyan értelmezhető ma ez a szó, amely valaha a rendet jelentette? Miképpen szólal meg most, amikor már nem tudjuk biztosan, mihez is rendelhetnénk?

Légzőnyílásaimon keresztül először kapok levegőt 

Bényei Tamás fontos könyvéből hullik alá,
estében még egyszer megpördül
a lappá száradt molylepke.
Földet nem ér.

Egyszerre tárul szemünk,
a szobanövény ezer másolatban
tűnik elő, melyik az eredeti, rejtély.

Így nyerem el valódi formám.
Szorított a bőr, most a kitin alatt
már otthonosabb, a könyvből
olvastam a trükköt.

Sikerült, érzem,
jön is a kényszer,
az imágó földi léte falatnyi,
petét kell raknom, csak így nyerhet értelmet
poros szárnyaim verdesése.

Szemölcsök fakadnak 
hernyóm kis testén,
nincs kedvesebb most ennél
a hengeres formánál.

Dajkálom, és robban a szégyen,
megcsalom rovarságom, 
mi ez az érzés. Büntetés,
mert kibírhatatlan voltam
magamnak, és a kilépés 
csalfa útját választottam. 

Külföld, új munka, új élet
helyett a fajok közt kerestem a megváltást.
Gyatra megoldás, de gyenge voltam,
mint az ízelt láb. Megtart most.
Rágom a lisztet, tudom, vagyok. 

Kazsimér Soma (1997, Miskolc) költő. Irodalom- és színháztudományt tanult az ELTE-n. Az írás mellett képző- és performanszművészettel is foglalkozik.