Závada Péter verse
- Részletek
Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe
(Baktay Péter felvétele)
Závada Péter 1982-ben született Budapesten. Költő, dalszövegíró, Akkezdet Phiai frontembere. Új kötete Roncs szélárnyékban címmel látott napvilágot a Jelenkor Kiadó gondozásában, 2017-ben, amiért Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjban részesült.
A St. Agnese in Agone-ban
1.
A könyörgéssel szemben mellbe vág a nem várt
szimmetria. A görögkereszt boltívei, mintha
megnyúlnának, távolabbi végük eltűnik az idő homályában,
és az oszlopok, kannelúrás távírópóznák,
idáig vezetik a tagolatlan, barokk zsivajt.
Zsoltárok lebegnek a pillantások kupolái alatt,
testetlen stólák, ministránsok fodros
kézelői, míg körbeforog velünk a 3D.
2.
A gép kattogása mögött a szégyen.
A szégyen mögött a hang.
A hang mögött senki.
Arccal a demenciának egy szobor.
Talpa alatt a kő hideg lángja.
És az A-betű előtűnik a lobogás húsából.
3.
A főoltár reliefjén sorban a figurák
sziluettjei. Akár egy lepedő, felületük
mozdulatlanságukra tapad. Középen
a Szent Család — és mintha a faragott
márványtömb inkább öntőforma volna:
egykor beletöltött utalások kongó negatívja.
4.
A koponya a St. Agnese in Agone
oldalkápolnájában,
az üveg mögött,
az áhítat mögött.
Csontlemezei szilárdan összeforrtak,
a varratokra építették
a kéttornyú templomot.
5.
Folyamatos jelen. A halottak csoszogása
tisztán kivehető a kórus márványpadlóján.
És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja —
holtában is valóságosan int felénk,
és a kezek tulajdonosa visszalép
a hallgatás közepére.
6.
Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás
kötötte össze az agóniával. A medencék
vizében a tér abszolutizmus-kori képe:
elmosódó lovaskocsik köröznek
Bernini kútjai körül. Az atavisztikus
kerekek a vizet fölverik.
7.
És a kövek artériái elpattannak,
a víz vérré válik: Gangesz,
Nílus, Duna, Rio de la Pata,
túlcsordulnak várakozásuk
peremén, fölbuzognak
a szökőkutak elvágott torkából.
A pocsolyák tükrében látjuk:
valakit ezerhétszáz évvel ezelőtt
átvonszolnak a téren.
Anyaszült meztelen.
A haja megfojtja a végrehajtókat.
Bűnünk körülöttünk
minduntalan növekszik.
8.
Január huszonegyedikén éjszaka
az anakróniából egy koponya szól,
hívja a csontokat a falakon túlról,
hogy a jelenés összeálljon.
Nincsenek szervei,
csak a kihűlt kezek.
Minden testrészünk eltűnik,
amiről valaha elfeledkeztek.
Kísértet siklik át az évfordulón,
a bordélyba visszalátogat.
Megáll az álom távolabbi végében.
Jeges hóna alatt a bárány forró teste.
*Szőllőssy Balázsnak
**A Római Magyar Akadémia antológiájába